Magyarország

Pejtsik Péter: az After Crying 25 év után is csak hobbizenekar lehet

By  | 

A külföldön elismert After Crying (AC) Magyarországon 25 év után is csak hobbizenekarként tud működni; a csapat alapító tagja, Pejtsik Péter a Művészetek Palotájában (Müpa) adott jubileumi koncertről és az új stúdióalbumról, a Creaturáról is beszélt az MTI-nek.

    A november 9-iki Müpa-koncert második felében a Danubia Szimfonikus Zenekar közreműködésével hangzottak el a zenekar ismert számai.
“Az együttműködés régi keletű, hiszen az After Crying 15. és 20. születésnapi koncertjén is velük léptünk fel. Játszottunk már a miskolci, a pécsi, a szombathelyi és a szegedi filharmonikusokkal is, az első ilyen fellépésünk viszont 2000-ben Caracasban volt helyi zenészekkel” – fejtette ki a csellón és basszusgitáron játszó Pejtsik Péter.
A progresszív rock és a klasszikus zene határán egyensúlyozó, saját meghatározása szerint korszerű komolyzenét játszó After Crying 1986 novemberében alakult. Mint Pejtsik Péter felidézte, amikor zeneszerzésért addig felelős Vedres Csaba 1994-es kilépése után “döntési helyzetbe” került a zenekarban, rögtön megjelentek a csapat lemezein a szimfonikus anyagok, holott addig a kamarahangzás volt előtérben.
Pejtsik szerint az AC-lemezek markánsan különböznek egymástól. Hangsúlyozta: számára nehéz lenne valamiféle trendvonalat találni a 25 évben, inkább azt mondaná, egy központi gondolat, a korszerű komolyzenére törekvés körül helyezkednek el az albumok. “Az első lemezünkön még nem voltak elektronikus hangszerek és dob, a 2003-as Show-val meg ismét belépett egy nagy változás, nyitottabbá váltunk a modern technika vagy akár a popzenei hatások iránt”.
A Creatura című friss anyag (kiadó: Periferic Records) a múlthoz méltó, nagyszabású After Crying-lemez, számos korábban jól bevált elemmel, de rendkívül modern hangzással. A 23 szám négy fő tételre (Nyugat, Észak, Kelet, Dél) különül; a szövegekben fel-felbukkan egy idegen lény, aki megpróbálja megérteni, mi zajlik a Földön.
“Közösen írunk dalokat, de előfordul, hogy egy szerző az elejétől végigviszi a komponálás folyamatát. Ami mindenképpen kollektív, az a döntés a dalokról, illetve a lemez szerkesztése” – fejtette ki Pejtsik Péter, akinek Akkor majd a kövek énekelnek címmel egy korábbi koncerten improvizált csellószólója is felkerült az albumra. Megjegyezte: a darabot a felvétel alapján órákig tartott pontosan lekottázni, és sokáig kellett gyakorolnia, hogy a lemezre fel tudja játszani.
Az elgondolkodtató szerzemények után a záró szám, a Ne félj, nem lesz baj egy váratlanul vidám darab, a tagok együtt énekelnek. “A végkicsengés optimista, de érezhetően van benne némi csavar, a hallgató érezheti, hogy a happy end általában csak pillanatnyi” – fogalmazott a csellós.
Az After Crying hagyományosan használ irodalmi klasszikusoktól verseket, elsősorban József Attilától és a legtöbb ilyen Latinovits Zoltán archív hangfelvételeinek felhasználásával történik. Ilyen volt korábban a költő Kész a leltár című verse a Föld és ég-lemezen (1994), a De profundis-on (1996) a Reménytelenül, a 6-os lemezen (1997) pedig a Tiszta szívvel. Az új albumon József Attila Favágója és Két hexameterje is szerepel Latinovits szavalatában. Pejtsik Péter megjegyezte: a megzenésítési ötletek Winkler Balázs trombitástól jönnek és ezek a sorok harmonikusan illeszkednek a Crying mondanivalójához.
Az együttesben a csellós-basszusgitáros mellett Winkler Balázs trombitál és billentyűs hangszereken játszik, Torma Ferenc gitározik és szintetizátorozik, Bátky Zoltán énekel, Madai Zsolt dobol, Egervári Gábor pedig fuvolázik, narrátor és a koncerteken a hangzásért felel.
A zenekar eddigi 25 éve alatt ritkán voltak tagcserék, idén azonban Lengyel Zoltán zongorista, billentyűs 13 év után távozott; a 25 éves koncerten már Erős Csaba játszott, aki az új lemezen is közreműködött. “Zoli külföldre ment dolgozni, a változás hirtelen történt és egyelőre óvatosan kezeljük a kérdést, legyen-e új állandó tag helyette” – mondta erről Pejtsik Péter.
Az együttes az elmúlt negyedszázadban számos külföldi koncertet adott, fellépett progresszív zenei fesztiválokon, manapság is népszerű Franciaországban, Hollandiába, Belgiumban, Olaszországban, Portugáliában, de még Mexikóban is. Itthon viszont kevésbé van előtérben; lemezeik négyötödét külföldön adják el.
“Félig viccesen szólva 25 év és 14 lemez után még mindig sokakban él a félreértés, hogy az After Crying egy ismeretlen zenekar. Valahogy minket soha nem tudtak hová besorolni: amit csinálunk, az nem igazán progresszív rock, csak befogadott minket ez a közeg. Persze a hatások között a klasszikus zenei szerzők mellett nagyon fontos a hetvenes évek art-rockja, elsősorban a korai King Crimson. Számunkra már ez is klasszikus zene, ugyanúgy tanultuk, mint Bachot, Bartókot vagy Stravinsky-t, ezért is használjuk magunkra nézve a korszerű komolyzene kifejezést” – hangsúlyozta a zeneszerző.
Pejtsik Péter megfogalmazása szerint az After Crying a tagok számára egy nemes hobbi, a zenekarból nem tudnak megélni, a jubileumi koncert után is mindenki rohant vissza tanítani, hangszerelni, zenélni más formációkban.
“Most ezt a koncertet és egy új lemezt engedhettünk meg magunknak, a jövőre nézve nincs tervünk, de eddig sem volt soha. Aki akar, megtalál minket és hálásak vagyunk, hogy 25 év alatt sokan ránk leltek külföldön is. Már régen abba kellett volna hagynunk, csak azért csináljuk, mert örömet okoz nekünk” – mondta Pejtsik Péter az MTI-nek.
A zenész az utóbbi időben hazai színházi és filmes felkérések mellett gyakran komponál, illetve hangszerel nemzetközi megrendelésekre, dolgozott már Peter Gabriel Real World Records-a, a BBC vagy a párizsi Eurodisney számára is, emellett készül saját szerzői lemezére.

MTI

Comentários no Facebook