Scroll to Top

“Nem vagyok kibékülve a magyar undergrounddal”

By Emil / Közétéve hétfő, 20 ápr 2015 16:06 DU. / Nincs hozzászólás / 859 views

Beck-ZoliMárcius végén berrobbant Sepsiszentgyörgyre a 30Y és felverte a város nyugalmas tavaszálmát, a népszerű Tein teázó a nagyerejű alternatív rockbanda zúzdájának az első kimondatlan szóra megadta magát, és olyan igazi grungeos koncerttérré vedlette át magát. A sepsiszentgyörgyi közönség a két éve első alkalommal megrendezett pulzArt kortárs és összművészeti fesztiválon találkozott először Beck Zolival, a pécsi underground fenegyerekével, aki mellesleg a Pécsi Tudományegyetem irodalomtörténetet oktató adjunktusa. Akkor a Háy come Beck című produkcióban a rockzene és a kortárs irodalom összepasszoló édesegyét láthattuk Háy János író és Beck Zoltán rockzenész előadásában. Beck visszatért, az írót nem hozta, de cserébe megkaptuk a teljes 30Y csapatot, nosztalgiával hallgattuk a régi dalokat, de ugyanúgy eljátszták a legújabbakat. A közönség meg csak tombolt. Az utolsó percig. Ajándékul kaptak egy ráadást, de nekük még három is kevés lett volna. Beck Zolival készült interjúnkban többek közt szó esett a Háy-Beck produkcióról és a 30Y legújabb kislemez trilógiájáról, azonban az alternatív rock és az ungerground műfaját meghatározó fejtegetések sem hiányoznak.

Zsók Enikő

Alternatív rock és kortárs irodalom egy porondon

Két évvel ezelőtt jártunk Sepsiszentgyörgyön a Háy-jal (Háy János magyar kortárs íróval közös zenés irodalmi estet tartottak a sepsiszentgyörgyi pulzArt kortárs és összművészeti fesztivál első kiadásán). A Háy come Beck nevű előadásunknak itt volt az ősbemutatója. A produkció azóta egy sikeres pódium műsorrá fejlődött, szanaszét játszottuk az országban, legutóbb azt hiszem Csurgón. Egyébként Csurgó azért is izgalmas, mert Csokonai a XVIII. század végén ott volt vendég irodalom tanár. Visszajöttem. Háy-jal nekünk olyan Sepsiszentgyörgy, mintha a szülővárosunkba jönnénk vissza, merthogy itt született meg a közös estünk. Az előadás után átjöttünk a Teinbe és megvártuk a napfelkeltét. Azt hiszem, ez most sem lesz másként.

Aktuális pillanatokban, aktuális dolgokról beszélni

Abban hiszünk, hogy van egy alkotói produktum, amit lerakunk és arra vagyunk kíváncsiak, hogy az dialógusba keveredik-e azokkal, akik jelen vannak a koncerten. Ha őket egyenként megszólítja az, amit mi csinálunk és egzisztenciálisan fontos a számukra az, amit mi állítunk, amit mi kérdezünk, vagy amitől mi teljesen kétségbe esünk, akkor az abban a pillanatban egy fontos dologgá válik. Azt hiszem, hogy zenekarként nincs más dolgunk, mint aktuális pillanatokban, aktuális dolgokról beszélni. Ha a dialógus a hallgatókkal valamiért nem jön létre, akkor azt mondjuk, ez most nem jött össze. A Háy come Beck is ilyen volt, – ahol megjelent egy kortárs író, meg egy kortárs zenész – egy picit bohóckodott, egy picit a mélyére ment a dolgoknak, közben rákérdezett arra, hogy az ember mitől ember, a létezés mitől létezés és erre választ adtak azok, akik eljöttek az előadásra. Ma a 30Y koncerten gyakorlatilag ugyanez történt, ahol ez a sok ember külön-külön választ adott arra, hogy mi történt ma bennük, velük, abban a röpke másfél órában, amíg mi zenéltünk. Azt hiszem alapvetően engem ennyi érdekel.

Hat album és egy kislemez trilógia

20723_10152844596965857_6454667191691664785_nA 30Y underground zenekar hatalmas anyagot tudhat maga mögött. Hat album – Egy perccel tovább (2004), Csészényi tér (2006), Semmi szédítő magasság (2007), Nr.4. (2008), Városember (2010), Szentimentálé (2012) – tizenkét év alatt, majd egy évnyi pihenő következett a zenekar életében, mi alatt a csapat frontembere, Beck Zoltán énekes-gitáros  és testvére Beck László (Zaza) dobos a Bezzeg a kurva beckek testvér duó klippel, koncertekkel és nagylemezzel rukkolt elő. A pihenőre vonulás előtt a 30Y csapat szóló gitárosa, Gradvolt Endre kivált a zenekarból és egy másik szakma fele vette az irányt.

A zenekarok általában a történeteiket fölfűzik lemezekre vagy koncertekre, nagy színpadokra, kis színpadokra vagy éppen fesztivál eseményekre. A mi történetünkben, ami engem igazán izgat az gyakorlatilag semmi más, mint az az alkotó aktus, amiből dalok születnek, azok meg végül egy lemezzé állnak össze. Esetenként mégsem. A Szentimentálé lemez ilyen értelemben nagyon érdekes, 28 dalt tartalmaz a teljes anyag, ami tulajdonképpen a zenekarnak egyfajta rejtőzködő repertoárja volt, évente egyszer játszottuk (2009 óta csak a Müpa-ban játszottunk évente egy-egy koncertet). 2012-ben azt gondoltam az anyagról, hogy most már ideje felvenni gyorsan ezeket a dalokat, hogy dokumentáljuk. Azt kell, hogy mondjam, inkább dokumentációnak tekintem ezt az albumot, mintsem egy koncepciózusan megtervezett anyagnak.

Egyre inkább a kamera volt a hangszere

Közben Endivel a zenekar szóló gitárosával egy egész évet töltöttünk el azzal, hogy próbáltuk megfogalmazni mik is a 30Y csapat céljai, és mik a mi céljaink egyenként. Hogyan akarja megformálni azt a világot, amit ő érzékel. Az látható volt, ahogy egyre inkább távolodik a zene világától és egyre inkább tér át a vizualitás világában. Ő egy nagyszerű operatőr is egyben. Azt érzékeltem, hogy egyre inkább a kamera volt az ő hangszere és egyre kevésbé a gitár. Nyilván le kellett ülnünk és meg kellett beszélnünk, ki hogyan akarja a továbbiakban megfogalmazni a világot önmaga és a közönség számára. Így 2013 végére odajutottunk, hogy megöleltük egymást Endivel és békében elváltunk. Beláttuk, hogy neki van egy másik útja, ugyanakkor a zenekarnak is van egy útja, ahol a kettő már nem tud együttműködni. Barátságban váltunk el és ugyanebben a hangulatban kezdtük el a 2014-es új évet és az új 30Y lemezt.

Egy évnyi pihenő a testvér duóval

A Bezzeg a kurva beckek duó lemezét úgy vettük fel, hogy a 30Y zenekar tagok is jelen voltak, Sárközy Papa és az Ádi is. Négyen költöztünk be a stúdióba, mindahányan részt vettünk az alkotói folyamatban is, legfeljebb annyi különbséggel, hogy csak mi zenéltünk az öcsémmel. Majd ezután csináltunk a Beckekkel egy turnét pár koncerttel, ahol szintén négyen utaztunk, szóval szinte olyan volt, mint egy zenekari turné, azzal a különbséggel, hogy kettő nem állt színpadra. Ebben az együtt töltött időben volt valami a közösségünket újraformáló, újraértelmező erő. És azt hiszem, ha valami miatt fontos volt megcsinálni a Bezzeg a kurva beckek lemezt, akkor azt hiszem azért, hogy faltörő kosként a két Beck azt mondja, hogy: Figyeljetek. Szerintünk most ez az út. Van-e kedvetek erre menni?

Ez egy komoly rákérdezés egy alkotó közösségben, tizenegy néhány év után. A 30Y zenekar idén lesz 15 éves, ez elképesztően hosszú idő, ha belegondolsz. Tizenötéven át együtt lenni, együtt utazni egy zenekari buszban, együtt tölteni az év javarészét, egy szobában lakni, egészen extrém dolog. Hogy újrafogalmazzuk azt, amit csinálunk, ahhoz energiát kell nyerni és azt hiszem, hogy a Beckek projekt egy ilyesfajta energia nyerés volt. Nagyon élveztük és azt gondolom, hogy ugyanakkor fontos dalokat írtunk. Évente egy, legfeljebb két koncertet vállalunk a Beckekkel, mert közben zajlik a 30Y turné és állati büszkék vagyunk a zenekarra. Nincs a fejemben ilyen koncert naptár, de az van, ahogy így elgondolom, hogy a Beckek koncert talán csak egy lesz az A38-as Hajón Budapesten, de egyébként meg az van, hogy az identitásunk, vagy a világról való állításaink, kérdéseink a 30Y nevű dologban értelmeződnek igazán.

Több kétség, kevesebb válasz

Ha a magyar underground zenekarokat kellene jellemeznem, akkor azt mondanám, hogy sokkal kevesebb a bizonyosságunk és sokkal több a kétségünk. Egy zenekar akkor működik, amikor több a kérdése, mint a válasza. És, hogyha egy zenekarnak egyszer csak több a válasza a világra, mint a kérdése, akkor általában megrettenek azoktól, leginkább azért, mert számomra a pop zenének az az értelme, hogy felismer szakadásokat és azokon a szakadási pontokon elkezd kérdéseket megfogalmazni, ha ezeket egy ponton túl már nem teszi föl, akkor az a popzene érvénytelen. Vagy úgy is mondhatnám, hogy kommersz, unalmas vagy önismétlő. Azt hiszem, hogy amikor a Hiperkarma elkezdte az első, vagy a második lemezét, az egy forradalmi ügy volt. A Robi forradalmi ügyet csinált, olyan szövegeket rakott a lemezre, amik a létezésnek a kérdéseiről szóltak, a kétségbeeséseiről, a hiányosságairól, a problémáiról, az identitás élményeinek a meghasonlásairól, amelyek nagyon fontos ügyek voltak és foglalkoztatták a közönséget.

rajatszas1Le tudom fogni a G-t Pécsen és bárhol, de nem ez a kérdés

El lehet képzelni a rock’n roll hőst, valami olyasminek, aki állít valamit aztán összecsomagolja a bőröndjét és elhúz, meg el lehet képzelni olyasvalakinek, aki igazából állandóan kétségbeesetten kérdezget a világról, állandó egzisztenciális válságban van és az foglalkoztatja, hogy mi a létezés maga. És mihez lehet azzal kezdeni, ha azt megragadod? Azt hiszem ilyen tekintetben a dolog lényege nem az, hogy eljátszom a dalaimat, hiszen el tudom játszani, le tudom fogni a G húrt Pécsen, Budapesten, Miskolcon, Marosvásárhelyen, Kolozsváron, Sepsiszentgyörgyön, Debrecenben is és állati jól fog szólni. Az igazi kérdés nem az, hogy jól fog-e működni, az igazi kérdés az, vagyok-e mindenhol annyira érzékeny, hogy képes vagyok a koncert alatt valamiféle dialógust kezdeményezni az adott közönséggel. Magyarul, akik hallgatnak minket, azokkal viszonyba kerülök-e azalatt a másfél óra alatt vagy sem?

Bedobtad azt a húsz forintost, s a zenekar arra eljátszotta-e a kívánt dalt, mint egy Hurlitzer, vagy pedig történik valami sokkal mélyebb és fontosabb dolog, amelyben mindannyian a világ és a magatok megértése fele akartok eljutni, és megismételhetetlen viszonyba kerültök, abban a térben és időben, melyben játszotok. Ma Sepsiszentgyörgyön játszottunk, abban hiszek, hogy ez a koncert itt és most megtörtént, tegnap Kolozsváron egy másik, előtte való nap Marosvásárhelyen megint egy másik koncert történt meg. De valójában minden koncert más, azért mert valójában minket az a viszony érdekel, ahogy az emberekkel valamilyen kapcsolatba tudunk kerülni. A dalaink valójában rákényszerítenek arra, hogy valamilyen választ adjál arra az egyszerű kérdésre, hogy ki vagy te itt és most? Az érdekel, hogy rá tudok-e minden alkalommal kérdezni lényeges dolgokra, ha nem tudok rákérdezni, akkor az a koncert nem ér semmit, ha viszont sikerült rákérdezni és el tudtam indítani valamilyen irányba az embereket, akkor az egy fontos koncert volt.

Az underground útja autonóm, nem számol a sikerrel

Forrás: Koma Tímea Zsófia
Forrás: Koma Tímea Zsófia

Minden zenekar hiteles, amelyik létre tud hozni valami alanyi és hiteles közlést, amiben a maga kérdéseit teszi fel és minden zenekar hazudik, amelyik ezt a kérdést nem akarja feltenni. Vannak zenekarok, amelyek egy ideig nem, aztán hazudnak, remélem a 30Y nem egy olyan zenekar, amelyik hazudik. Szerintem a magyar zenekarok javarésze nem veszi észre, hogy hazudik, ez a legtöbbjük problémája is egyben, formailag újratermelik azt az igazságot, amit állítanak, de önmagában az újratermelés a hazugságot hozza létre. Emiatt nem vagyok annyira kibékülve a magyar undergrounddal, mert szerintem az undergroundot és a mainstreamet az különbözteti meg, hogy az előbbi egy autonóm, a közönséggel, a sikerrel nem számoló út, amelyik, ha sikeres örül neki. De egyébként kit érdekel, hogy sikeres-e? Ha én dalt írok, nem gondolkodom azon, hogy ez majd tetszeni fog-e valaha is, valakinek? Engem az érdekel, hogy a fejemben levő állítás megfogalmazódik-e benne?

Nem az öröknek írok, hisz a popzene is elszáll a széllel

Nem akarok azon gondolkodni, hogyan tudom megteremteni a sikeres 30Y-t évről-évre. Tudom, hogyan énekel a Beck Zoli és azt is, hogyan néz ki egy 30Y dal. Hogy mi kell ahhoz, hogy az emberek egy 30Y dalként ismerjenek rá egy dalra. Akarsz napi hét 30Y dalt, bármikor írok neked. De engem az érdekel, hogy majd mi lesz az állításom a világról, s annak a kockázatát akarom bevállalni. Közben szembesülsz a hiábavalósággal, hisz közben nagyon jól tudom, hogy popzenét csinálunk, amelyik elszáll a széllel. Nem az öröknek írok, nem azon gondolkodom, hogy kétszáz év múlva is mekkora bölcs leszek, hisz 3-4 hónapig létezik aztán eltűnik. Én meg belehalok ebbe a három-négy hónapba, de ha nem halok bele, vagy nem akarok belehalni, akkor nem ér számomra semmit.30y_bor

Ahogy elképzeltem: az első kislemez a felfrissült 30Y-tól

2014-ben egy nagyon szép kislemez trilógia állt össze egy lemezzé a 30Y keze alatt. Ezek közül a sepsiszentgyörgyi koncerten többek közt hallhattuk az Ahogy elképzeltem című dalt is, amely az első Ahogy elképzeltem EP címadó dala is egyben, a szerzeményről Pamuki Krisztián rendezésében egy videóklip is készült. A kislemez anyagán több neves zenésszel dolgoztak együtt a fiúk, olyanokkal, mint Jérôme Boirivant, Chris Dahl, Egyedi Péter, Ligeti Gyuri, Prieger Zsolt, Riederauer Richárd, Szénássy Alex és Takács Béla.

Az elmúlt évben nem lemezben, hanem dalokban gondolkodtunk éppen azért, hogy azok az emberek, akik a zenekart szeretik nagyjából szinkronban legyenek azzal, hogy a munkánkban hol is tartunk most. Ezért történt az, hogy igyekeztünk ezeket a kislemezeket mihamarabb dokumentálni és azon nyomban megmutatni a közönségnek. Nézzétek 2014 februárjában mi itt tartunk, s így tovább. Júniusban jött ki a második hanganyag, ennek címe a Dobozember EP.

30Y_1_Foto_LekoTamasKözben valóban, ahogy soroltad (teljes a lista) nagyon sok barátunk van, akikkel együtt gondolkodtunk a daloknak a végleges formáján. Alapvetően ez úgy néz ki, hogy a próbateremben összeállt dalokat nagyon gyorsan felvettük és megkértük a barátainkat, hogy Prieger Zsoltot (aki az Anima Sound System feje), Ligeti Gyurit (akit a Zagarból ismerhettek), a Chris Dahl Sivertsent (aki egy Párizsban élő dán zenész és egyben nagyszerű producer is), Jérôme-ot (aki szintén egy kiváló producer Párizsban), hogy hallgassák meg a dalainkat. Aztán elkezdtünk együtt gondolkodni bizonyos dalokon, ahogy felvettük a próbateremben el is küldtük nekik. Kíváncsiak voltunk arra, hogy milyen ötleteik vannak, hogy oda hallják-e a dalokat, ahova mi halljuk? Egy egészen friss emlékem erről. A múlt héten jelent meg a Messziről szép című új dal és a hozzá forgatott videoklip, annak például amikor az első változatát elküldtem a Ligeti Gyurinak, utána hosszan beszéltünk a dalról, majd azt mondta: Zoli értem, amit akartok, csak nem ezt vettétek föl. Hallom amit akartok, csak egyszerűen nem ezt vettétek föl. Kell a külső fül, aki a folyamatot követően a daltól eggyel távolabb lép, és abban a távolságban lát rá arra, amit mi addig csináltunk. S onnantól kezdve akár zenei, technikai, akár hangzásbeli megfejtésekkel áll elő. Előáll mondjuk a Jérôme és a Chris azzal, hogy a Disszidálok című dal nyitása legyen olyan, mint a Doors, vegyétek ki a zenekart, legyen benne egy hangszer és hozzá taps. Aztán csinálunk egy mintát és akkor azt mondják szerintünk ez az, amit ti akartok, csak nem tudjátok meghallani, mert ti a próbateremben álltok és játszátok a dalt. De közben nem halljátok kívülről, hogy amit ti állítotok, az milyen zenei formában kell megszólaljon ahhoz, hogy az legyen, amit ti állítani akartok általa.

Ilyen tekintetben inkább azt gondolom, hogy együtt gondolkodás van. Szerintem marha izgalmas, amikor van egy zenekar, megcsinálja a dalt, majd elkezd hosszasan beszélni általa hitelesnek tekinthető figurákkal és gondolkodik arról, hogy amit gondol a dalról az végül valójában, hogyan is válik azzá, amit ténylegesen gondol. Nos, ilyen módon van köze annak a sok-sok felsorolt embernek ahhoz, amit mi csinálunk.


beckzolid001ocustom351x430NÉVJEGY

Beck Zoltán

1971-ben született Ajkán

A szombathelyi Berzsenyi Dániel Főiskolán és a PTE-n diplomázott, ahol 2010-ben PhD fokozatot szerzett

Jelenleg a PTE-BTK Romológia Tanszékén egyetemi adjunktusként irodalomtörténetet tanít

A 30Y zenekar frontembere, melyet 2000-ben alapított testvérével, Beck Lászlóval.

A 30Y zenekar

2000-ben alapított pécsi alternatív rockegyüttes.

Beck Zoltán: gitár, ének

Beck László: dobok, vokál

Varga Ádám: basszusgitár, vokál

Sárközy Zoltán: billentyűs hangszerek, vokál

Albumok:

Egy perccel tovább –2004

Csészényi tér – 2006

Semmi szédítő magasság – 2007

No. 4. -2008, Városember – 2010

Szentimentálé – 2012

Ahogy elképzeletem EP – 2014

Dobozember EP – 2014

Neked szurkolok EP – 2014

Comentários no Facebook