Laár András: Tündértantra

Laár András 1985 óta foglalkozik aktívan a buddhizmussal. Tündértantra című albuma – saját és tradicionális, gyógyító és stresszoldó dalokon keresztül – azt a spirituális környezetet igyekszik bemutatni, melyben a művész mindennapjai telnek.

Az 1955-ben születet Laár András látszólag egymásnak ellentmondó korszakokból álló életutat járt be. Egyrészt a nagyközönség előtt a nyolcvanas évek elején a progresszív rockot játszó Panta Rhei, majd 1981-től a KFT tagjaként lett ismert, később a L’art pour L’art abszurd humorcsapat Besenyő Pista Bácsijaként szerette meg a nagyérdemű.

A rock és a humor mellett azonban 1985-től komolyan kezdett foglalkozni a buddhizmussal, buddhista papképzőbe járt, felvette a vallást, 1991-ben részt vett a Tan Kapuja Buddhista Egyház és Főiskola megalapításában, melynek két évig tanára is volt, 2005-ben pedig létrehozta a Tündér Tantra Kört és a Sat-Chit-Ananda Bhajan Bandet, melyben spirituális, tanító és filozofikus bhajan dalokat énekelnek.

A legjobb hazai világzenei album kategóriában idén Fonogram-díjra is jelölt Tündértantra egyrészt ilyen szent és spirituális, szanszkrit nyelvű mantrákat és hindi nyelvű bhajanokat, imákat helyez modern hangszerelésű környezetbe (Oh Namah Shivaya, Jaya Radhamadhava, Govinda Jaya Jaya, Teyata Om, Moye Lagi), másrészt András saját (lelki) életútja során megélt élményeiből született dalait tartalmazza (Tündér-idéző, Hópihék, Mária Ima, Repülés, Himnusz Az Ős Szülőkhöz, A Zivatar Véget Ért).

A középtempós, atmoszférikus folyamatzenéből álló darabok hangszerelése minden esetben rendkívül egyszerű: kevés akusztikus (tabla, csengők, dobok, szitár, gitár, tilinkó) és pár elektromos hangszer (gitár, szintetizátor), illetve emberi hangok (dorombének, többszólamú kórus). Igaz, elsősorban a tradicionális daloknak áll jól ez a fajta környezet: Laár saját szerzeményei néha megbicsaklanak benne. A lemezt ettől függetlenül nyugodtan, mégis izgalmasan vezeti fel a Tilinkó, majd vezeti le A Zivatar.

Elsősorban azoknak ajánljuk a korongot, akikhez közel áll bármilyen vallás, a meditáció, a magunkba fordulás, a megnyugvás igénye. Akitől távol áll a spiritualitás, nem fog tudni ráhangolódni a zenére, unalmasnak és erőltetettnek fogja érezni a sok ismétlődő, egyszerű szerkezetet, és a helyenként esetlenül és rosszul megválasztott hangszerelést, dallam- és szövegvilágot (Mária Ima).

est.hu

You might also like More from author