Interjú

Szabad vagyok, csinálom, ami jól esik – NÉMETH JUCI

By  | 
Németh Juci élvezi, hogy rockzenekara van: a Nemjuci készülő második albumáról is bemutatnak néhány új dalt a nyári koncerteken. Az énekesnő új hangszeren tanul játszani, gyereklemezen gondolkodik, és beleásná magát a környezetvédelembe. INTERJÚ
– Elég zsúfolt mostanában a Nemjuci koncertnaptára, jut idő arra, hogy újdonsággal készüljenek egy-egy fellépésre?
– Persze, megesik, hogy három-négy egymást követő nap is fellépek, de mi ez ahhoz képest, amikor mondjuk Mick Jagger turnézik… Hogy mire számíthat a közönség, az attól is függ, épp hívunk-e vendéget, de attól is, mekkora színpadon lépünk fel. Én imádok mozogni, imádom a nagy tereket, ahol nincs kötöttség, ahol semmi nem fog vissza. Ezért jobban szeretem talán a nagyszínpadot. De a fiúk könnyebben oldódnak kisebb helyen, és tény, hogy az energiáink jobban érvényesülnek intimebb térben.
– Számíthat a közönség új dalokra?
– Jövőre szeretnénk kiadni a második lemezünket, így rengeteg új dalunk, dalkezdeményünk van, ezeket például Hegyalján is teszteljük, ilyenkor még lehet rajtuk változtatni. Apropó, még két dalnak a szövegét meg kell írnom a hétvégéig…
–  Addig már alig pár nap van – ez elég arra, hogy két dal szövege elkészüljön, ráadásul angolul?
– Remélem. A dalokat eleinte kamu-angol szöveggel éneklem, de ezek az összefüggéstelen szavak végül rejtélyes módon mégiscsak rámutatnak a témára. És van segítségem is: Judie Jay barátnőmnek, aki szintén énekes, anyanyelve az angol. Vele szoktuk összerakni a szövegeket.
 

– Az új dalokat is közösen írták a zenekar többi tagjával?

– Igen, bár kicsit másképp, mint az első lemeznél. Akkor épp befejeztem a televíziózást, tele voltam energiával, újra fel akartam lépni, és annyira örültem neki, hogy rockzenekarom van, hogy mindenről volt elképzelésem – kijött az első két hang, és én már hallottam az egész számot. Ellenben most túl vagyunk sok mindenen, most más az ihlet, nem tudnak szűzies zsigerből jönni a dolgok. És csak azt szeretném használni, ami valóban a zenekar legjava. De nem is akarok úgy lemezt csinálni, hogy most kell, idő van. A fiúk is aktívan szerepet vállalnak a feladatokból, a dalszerzésből, közösen keressük a második lemez útját.
 Gyerekkorától gitárzenén nőtt fel, Deep Purple-t, Zeppelint hallgatott, ismert az elektronikus zenét játszó Anima Sound Systemben lett. A Nemjuci viszont rockzenekar. Hogy érzi, elfogadta a közönség a műfajváltást?
 
– Lovasi Andris szerint, akivel most a Budapest Bárban dolgozunk, nem igazán. Szerinte akkor lesz a Nemjuciból még sikeresebb zenekar, ha az emberek megszokják a rockzenekar státust, a helyemet az egészben – ebben igaza van. De én nem akarom bizonygatni, hogy rocker vagyok, csinálom, ami jól esik, ha tetszik jó, ha nem, nem. Valószínűleg kell némi idő, ameddig még többen felfedezik, hogy a Nemjuci jó zenekar, és azért jönnek majd a koncertjeinkre, mert minket akarnak hallgatni.
– Volt olyan zenei projekt, amelyet utólag kitérőként értékel?
– 15 éve vagyok a pályán, de egyetlen olyan dolgot sem csináltam, amire utólag azt mondanám, jaj, ezt nem kellett volna. Valahogy nagyon jól sodor az élet. Szerencsecsillag van felettem, ez biztos. Nem mondom, hogy nem kell tennem a dolgaimért, nagyon is kell. Az állandó igazolás, hogy új zenekarom van, új műfajt taposok, ez azért még mindig kihívás. De ahogy hömpölyög az életem, hát az csodás. Élvezem is! De csak úgy jutok előre, hogy kockáztatok, vállalom, nekimegyek. Máshogy nem lehet.

– Valóban sok mindent csinált, forgatott filmet, volt riporter a tévés Kultúrházban. Most gondolkodik a zenén kívül valami másban?

– Én sosem tervezgetek direkt előre, ezek a dolgok általában megtalálnak. Ha belegondolok, hogy kapuvári tiniként azt hittem, majd óvónő leszek, most meg a világ legtermészetesebb dolga, hogy nagyszínpadokon énekelek, hát… akár már most is meghalhatnék. De a viccet félretéve, azért zeneileg is vonz még sok új dolog. És nemcsak a zenekarral, sok olyan dalom van, amelyik egy szál gitárral is megállja a helyét. Van egy gyereklemezem is, eredetileg magáncélra készítettem barátoknak, a megjelentetésével és kidolgozásával még várok talán, ameddig ihletettebb leszek. Például lesz saját gyerekem, vagy egyik reggel úgy ébredek, hogy eljött a gügyögés ideje. A zenénél maradva, új hangszerrel randizok már pár éve, hamarosan frigyre lépünk a közönség előtt. Hogy mi ez a hangszer, és mikor, legyen meglepetés.
– Néhány éve fellépett egy a környezetvédelemnek szentelt divatshow-ban is – a divat vonzotta jobban vagy a környezetvédelem?
– Nem veszek részt a divat világában vásárlóként, de persze szeretem a szépet, az ötletességet, engem is érdekel minden, aminek például a modellséghez köze van, ezért örültem, hogy modellnek hívtak, mint TÁP színházas színész-féleséget. Ma már a környezetvédelem az, amiért felelősséget érzek. Próbálok nem kényszeres „példakép” lenni a fiatalok számára, és megmutatni, csak annyit kell tennünk, amennyit valóban megtehetünk. Gyűjtsük szelektíven a szemetet, kapcsoljuk le a villanyt, zárjuk el a csapot. De sok ökoprogram “átesett a ló túloldalára”, az emberek már csak legyintenek rájuk. Nincsenek igazán jó és izgalmas környezetvédelmi kampányok, tisztelet a kivételnek. Ezért mi is tervezünk egy rendezvénysorozatot, hogy a fiatalok úgy érezzék, a környezetvédelem cool, jó benne részt venni – na meg azt, hogy úgy általában éljen az élet!
Szerző: Serfőző Melinda, Fotó: Kovács Bence
kultura.hu

Comentários no Facebook