Interjú

Majorosi Marianna a Csík Zenekar énekesnője

By  | 

Mi teszi Önt boldoggá?

Az a jó, ha nem csak nekem mondja az a dal, hogy a szerelemről vagy a bánatról szól, hanem bárki azonosulni tud vele, és mindenkiből ugyanazokat az érzéseket tudja előcsalni.

 

Sokminden. Nagyon sok fontos dolog van az életemben, az első a családom, immár van három kisfiam, a férjem meg én – hála istennek, nagyon jó a családi életünk. A másik nagyon fontos része az életemnek a zene és a tánc.

A napjaim egyik részét az teszi ki, hogy táncolni tanítok gyerekeket, felnőtteket, és emellett énekelek a zenekarban. Ez a legnagyobb boldogság számomra.

A zenekart mi teszi boldoggá?

Ha sikerül egy jó zenei összeállítást készíteni, és aztán azt a közönség jó szívvel fogadja, és tetszik neki. Ez a legjobb visszajelzés számunkra, és igazából egy zenész és egy énekes számára is az a jó, ha olyan visszajelzéseket kap az emberektől, hogy nem csak nekem mondja az a dal, hogy éppen a szerelemről vagy a bánatról, vagy bármiről szól, hanem bárki tud azonosulni vele, és mindenkiből ugyanazokat az érzéseket tudja előcsalni, és jókedvet okoz neki, vagy éppen sikerül a bánatát elsírni vele.

fotó: csikband.hu (Fejes, Főnix Rendezvényszervező Kht.)

A közönségetek reakciója tapasztalataim szerint intenzívebb a könnyűzenei feldolgozásaitok alatt, mint a népzenére. Ezt alapul véve, mi a helye és a szerepe nálatok a könnyű- és a népzenének?

A meglátásod jó, hiszen a magyar népzenével nagyon kevesen kerültek kapcsolatba, egy elég zárt réteg az, aki gyerekkorától táncol. Mondjuk itt talán még nem, hiszen Erdélyben sokan a családból is sok mindent őriznek, akár a viseleteket, akár az örökséget, de a kismagyarországi területen ez már sokkal inkább elhanyagolt, és éppen ezért a népzenét annyira nem ismerik a fiatalok. Az idősebbek még talán.

Tényleg, a könnyűzenei részeket jobban fogadják. Viszont számunkra nagyon meglepő és érdekes élmény volt, hogy ha a koncerteken, ahogy ma is, előbb vannak a népzenei számok, aztán a feldolgozások, amikben az emberek teljesen felszabadulnak, és utána újból jön a népzene, akkor azzal is azonosulni tudnak.

Ezen a kettősségen keresztül megismerkedtek a másik zenével azok, akik eddig csak népzenét hallgattak – mert ilyen is sok van azért – vagy akik csak másfajta zenét hallgattak eddig. Érdekes módon kaptunk olyan e-maileket, olyan leveleket, sőt koncertek utáni kedves beszélgetésekből is kiderült, amikor azt mondták, hogy úristen, nem is tudtam, hogy a népzene jó is tud lenni – mert addig nem érezték azokat a ritmikákat, azokat a dinamikákat, amiket nem csak egy rockzenekar tud adni dobbal és basszussal, basszusgitárral, hanem a népzenénél ugyanúgy megvannak ezek az elemek és ezek a szépségek.

Azt gondolom, hogy nagyobb tömegeket vonz ebben a században a popzene és a rockzene, de visszatérnek a népzenéhez is. Ez a kettősség jó, és számunkra is elfogadható, és azon vagyunk, hogy minél többen megismerjék a népzenét. Ha így, akkor így.

lejegyezte: Balázsi-Pál Előd

transindex.ro

Comentários no Facebook