Interjú

Könnyebben megértetem magam azokkal, akikkel egy rugóra jár az agyunk és a szívünk”

By  | 

A tusnádfürdői 21. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktáborban a szórakozni, bulizni vágyók is elégedettek lehettek a programokkal, hiszen minden napra jutott két nagy koncert is.

A múlt péntek este, Hobo előtt Rúzsa Magdi, a TV2 2006-os Megasztárjának a győztese és együttese lépett fel Tusványos színpadán. A koncertet megelőzően adott interjút a Nyugati Jelennek.
– Feltételezem, hogy hosszú, fárasztó úton van túl. Hányadszor tette meg ezt?

– Nem tudnám pontosan megmondani, de már nagyon sokszor. Viszont az utóbbi időben megkönnyíti a helyzetünket, hogy általában jó előre tudjuk, mikor van Erdélyben koncertem, és ha korán lefoglaljuk a repülőjegyet, akkor nagyon olcsó az ára. Úgyhogy Marosvásárhelyig el szoktunk jönni repülővel. Viszont haza, legalábbis most, a koncert után gépkocsival megyünk. Sokszor belegondolok, hogy milyen szép is Erdély, és aztán rögtön abba, hogy milyen sokat kell utaznod, hogy ezt a csodát meglásd… Egyébként nem csak a koncertek kedvéért szoktam jönni. A szilvesztert is itt töltöttem baráti társasággal, Szentegyházán, és körbejártuk a környéket. Ha csak tehetem, szívesen ellátogatok ide.

– Vajdasági születésű lévén vél-e felfedezni hasonlóságot a délvidéki és erdélyi, vagy a felvidéki és kárpátaljai magyar közönség között?

– Mindig más olyan helyen koncertezni, ahol nekünk egy rugóra jár az agyunk és a szívünk. Mindig könnyebben tudom megértetni magam ott, ahol tudjuk, milyen egy cipőben járni. Tudjuk nagyon jól, hogy határon túli magyarnak lenni mennyi mindennel jár még együtt… Akárhányszor Magyarország határain kívül, a szomszédos országokban koncertezek, arra gondolok, hogy mi vagyunk a magyarság bástyái, őrizzük a magyar nyelvet és kultúrát, s amit csak lehet, megteszünk ezért. Emiatt is fontos, hogy a határon túli magyarok megkapják a magyar állampolgárságot, mert ez igenis, jár nekik!

– Önnek még sok időbe, energiába és fáradozásba került, amíg megkapta a magyar állampolgárságot. Milyen érzés, hogy a sorstársak már gyorsított eljárással, kedvezményesen megkaphatják ugyanezt?

– Majdnem három és fél évig tartott a procedúra, és nemegyszer éreztem úgy, hogy abbahagyom, széttépek minden papírt, mert elegem van az egészből. Viszont végigcsináltam, és nagyon jó érzés, hogy a többieknek nem kell már ezen a rögös úton botladozni. Nagyon örvendek, hogy ezt el lehetett érni. Ez a minimum, amit cserébe kaphatunk azért, hogy ilyen szépen őrizzük a magyarságot.

– Hogyha nem lett volna a Megasztár, vagy ha nem jut be a tízes döntőbe, nem válik ilyen hirtelen ismertté és népszerűvé, Rúzsa Magdi vajon most is énekesnő lenne, vagy valamilyen “civil” pályán dolgozna?

– Szülészeti és nőgyógyászati nővér a szakmám. Abban biztos vagyok, hogy valahol külföldön lennék, és több mint valószínű, hogy hobbiszinten foglalkoznék az énekléssel, és talán felfedezne valaki. De szerencsés voltam.

– Mennyi szerepe volt Fortunának, illetve a munkának, az elkötelezettségnek és hivatástudatnak ebben a sikerben? Nem csak a megasztáros dicsőséget értem a siker alatt, hanem az azóta felívelő karriert.

– A szakmai alázat és a munka nagyon fontos. Be kell fektetni, hogy aztán profitálhass. Nem elég a tehetség, vagy az, hogy valaki jól énekel. Sok gyakorlás, munka és alázat kell ahhoz, hogy végül úgy nézhess a tükörbe, hogy nem ajándékba kaptad a sikert, hanem teszel érte valamit. S amikor a színpadon ilyen sok ember előtt énekelek, nem kényelmesedek el, hanem ellenkezőleg, még többet próbálok kihozni magamból. Én ezekért az emberekért, illetve általuk lettem azzá, ami vagyok. Egyébként sokkal jobban szeretek koncertezni, és egyik színpadot a másik után járni, mert szerintem egy jó zenész akkor tudja igazán megfogni a közönséget, amikor közvetlen kapcsolata van a rajongókkal, és azok nemcsak a dalszövegeket hallják. Ha odajön hozzám az idős nénike, vagy a tinédzser, és autogramot kér, nem küldöm el, hanem természetesen aláírok, ez a minimum, amit tehetek.

– A Megasztár „kísért-e” még?

– Nem hiszem, hogy szabadulnom kellene ettől. Ennek a műsornak köszönhetek mindent. Ha nincs a Megasztár, lehet, hogy most éppen valamelyik vajúdó anyukának mérem a lázát. Nem zavar, hogy a Megasztárral azonosítanak néha. Fontosabb, hogy megmaradtam az emberek emlékezetében, mert nagyon sokról, akik még részt vettek a műsorban, már azt sem tudják, hogy hívják őket. Annak idején Presser Gábor fejet hajtott előttem, és azt mondta: „Én rád számítok”. Hogyha neki nem probléma a nevét adnia a Megasztárhoz, nekem végképp nem lehet az. Sőt büszke vagyok az ott nyújtott teljesítményemre, és remélem, a következő műsorokba is meghívnak, mert én is ahhoz a családhoz tartozom.

– Hasonló tehetségkutató műsorokba Erdélyből is jelentkeznek fiatalok szép számmal. Mit tanácsol nekik?

– Valósítsák meg az álmaikat. Nagyon örvendek, hogy sok határon túli magyar fiatal jelentkezik, mert sok tehetség van közöttünk.

– Önnek is köszönhető, hogy egyre többen veszik a bátorságot?

– Lehet, hogy adott egy lökést. Amikor én jelentkeztem, sokan legyintettek, hogy úgyse nyerhetem meg. De megnyertem! Aki érzi magában a tehetséget, igenis, menjen. Nagyon sok hely van még a jó zenészek számára, mert jelenleg vannak jó páran a pályán, akiknek nem biztos, hogy ott a helyük.

– Az első önálló albumának a címét – Ördögi angyal – önmagáról adta?

– Igen, mert van bennem egyfajta kettősség: a nagyon nyugodt, lírai, illetve a tomboló, dühöngő őrült. Mivel a lemezen is váltakoztak a lírai és a pörgős, dübörgős dalok, ezért gondoltam, hogy a címnek is tükröznie kellene ezt, hogy az ember tudja, mire számítson.

– Min dolgozik, mi foglalkoztatja mostanában?

– Abba ne menjünk bele, hogy mi foglalkoztat, mert mindenre kíváncsi vagyok, állandóan jár az agyam, és néha olyanokat kérdezek, hogy a körülöttem lévők azt hiszik, nem vagyok normális. Nagyon sok minden foglalkoztat, de most egyelőre gyűjtögetek az új lemezhez, gondolatokat szedek össze, embereket figyelek meg, érzéseket élek át, hogy tudjam, miről szóljanak majd a dalaim.

nyugatijelen.com

Comentários no Facebook