Egy szépen csengő hang – Interjú Szalóki Ágival

Koncertkörútról épp Amerikából jött, mestersége címere: “énekelni szerető”. Legújabb, sorrendben ötödik szólóanyagával jelentkezik a gyönyörűen csengő hangú népdalénekesnőnk. A legutóbbi Karády-kitérő után most ismét a legfiatalabbakat, illetve szüleiket szólítja meg.

– Nem ez az első gyermek – vagy mondhatjuk úgy is: családi- lemezed. Újra egy régi vágy muzsikál ki belőled ezzel a koronggal?

  
– Az elmúlt öt évben zenekarommal – melynek tagjai: Lamm Dávid, Kovács Zoltán és Dés András- , több száz gyerekkoncertet adtunk határon innen és túl. Jó érzés évek óta ebben a családias légkörű csapatban játszani. Szeretem azt az utat, amelyen járok s boldog vagyok, hogy ilyen társaim vannak. Hálistennek mindannyiunk számára egyértelmű volt a folytatás: új dalokra vágytunk, új, ismeretlen titkok fölfedezésére, s úgy éreztük, sok család éppannyira várja az új lemezt, mint mi. Egy gyereklemez készítésénél nagyon erősen motívál az, hogy vajon mit szólnak majd a gyerekek, ha meghallják a zenét. Meg tudom-e őket szólítani, milyen nyomot tudok bennük hagyni?  
 
– Akár a saját gyerekkorodat is megtoldod ilyenkor? 
 
– Bizonyos értelemben valóban újra gyerekké válok, merítek a saját gyerekkorom emlékeiből, miközben mindvégig szem előtt tartom, hogy minden szöveg és zene, ami a nevemhez köthető, értékes és időtálló legyen, mintegy lelki táplálék, útravaló. Kisgyermekkorban még nagyobb jelentősséggel bírnak ezek az útravalók. Meghatározhatják az életünket, s ezért nem mindegy, mit is teszünk a csomagba. Az én életemet jelentősen befolyásolta, hogy 4 évesen találkoztam Sebestyén Márta gyönyörű énekével, az erdélyi muzsikával az Ökrös együttes és Kallós Zoltán tolmácsolásában, Sebő Ferenc, Bródy János és a Kaláka együttes ízléses versmegzenésítéseivel. Mérhetetlen sok fantázia és kreativitás lakik egy gyermekben. Jó volna felnőtt korunkra is megőriznünk a teremtés képességét, a zene, tánc által kiváltott felszabadultság érzetét. A közoktatásban megjelentek azok az intézmények, amelyek a változó körülmények ellenére is fontosnak tartják a gyerekek művészeti, komplex művészeti nevelését. Talán soha nem látott reneszánszát éli a népitánc: gyerektáborok és szakkörök működnek lelkes és kiváló pedagógusok, művészek vezetésével. Tehát megcsillan a remény…erről énekelek Tamkó Sirató Károly Gingalló című versében is. 
 
– Tamkó témája is a Gingalló -Szokolay Sándor és Pósa Lajos mellett- ami új lemezed címe. Illetve népmesékben van még sorsfordító szerepe ennek a “csengettyűhangnak”. Beleszerettél a hangzásába?  
 
– Jó, hogy említed a csengettyűhangot, mert egyébként csengettyű volt az óvodai jelem 🙂 Három lemezcímverzióm volt. Először Weöres Sándor Ősi motívum című versének sorai tűntek ideálisnak, de a “Kis hal, nagy hal”-ról előbb – utóbb minden ismerősömnek az jutott eszébe, hogy egyik megeszi a másikat, úgyhogy ezt rögtön el is vetettem, amint rátaláltam a Tamkó Sirató versekre. Libegő és Gingalló maradtak a ringben, s bár az én fülemnek hangzásuk egyformán szép és kedves, a Gingalló vers pozitív üzenete (” Gingalló, Gingalló, / rád száll a pillangó, / szétfoszlik a felhő, ragyog a napsugár, /kitárul az ajtó”) és a szó halandzsa jellege miatt döntöttem e cím mellett. Az utóbbi 3-4 évben sok változáson mentem keresztül, talán emiatt is lett most a lemezborító grafikai főmotívuma a pillangó. Az ilyen rám szálló pillangóknak köszönhetően el kezdtem picit máshogy gondolkodni: falak helyett kitáruló ajtókat, sötétség helyett fényt látni. Most látom csak, milyen hosszú tanulási folyamat elején állok. 
 
– Szenvedélyes versrajongó vagy. Saját szövegekkel nem is tartod értelmét próbálkozni, amikor
 
– 13 és 20 éves korom közt sokat írtam, mindenfélét. Egyszer még gyerekkoromban indultam egy pályázaton, ahol Lackfi János zsűrizett, és a második helyezést adta nekem. A 2006-os Cipity Lőrinc lemezem belső borítóján szerepel egy versikém :”Utamon csillagport verek, szabad vagyok, mint kisgyerek, ha magában énekel. Megyek előre, csak megyek, dúdol bennem a kisgyerek, énekelve játszik. Eljátszom az évekkel, szép idő, fuss, menned kell! Elszaladt…nem látszik.” Lehet, hogy egyszer újra veszem a bátorságot, de egyelőre szigorú mérce szerint válogatok, és a szövegeim nem ütik meg azt a nívót, amire vágyom. Szerencsére vannak kiváló magyar költők és gyönyörű népdalszövegek, amelyekből meríthetek.  
 
– Hogyan tudsz szelektálni ekkora anyagból? 
 
– A megzenésítéseknél természetesen elsődleges szempont, hogy hallok-e az adott vershez dallamot, illetve hogy milyen a vers ritmikája. Jó ideig hiányoltam a magyar kortárs költészetből a zenét: azt a fajta líraiságot, amely Kosztolányinál, József Attilánál, Weöres Sándornál erősen jelen van. A kortárs költők közül eddig Szabó T. Anna és Jónás Tamás verseit szemeltem ki. Mindketten nagyon muzikálisak; boldog voltam, amikor rájuk találtam! Személyesen is van szerencsém ismerni őket, megtiszteltetés számomra, hogy énekelhetem a verseiket. Terveim között szerepel egy újabb “felnőttlemez” készítése: versek életről-halálról. Már meg is vannak az első dalok, melyeken Juhász Gáborral dolgozom ismét. 
 
– Népdalénekesnőként indultál anno, aztán a jazz világa is megérintett. Világzenei előadói díjra jelöltek épp; így is tartod magad számon? 
 
– Nem érdekelnek különösképp a címek, keretek. Csak az a fontos számomra, hogy amit énekelek, az hiteles legyen az én hangomon. 5 éve csináltattam egy névjegykártyát, még ma is jól mutat, büszke vagyok rá. Azon az szerepel, hogy ” Szalóki Ági népdalénekes” . Úgy döntöttem, nem cserélgetem a névjegykártyám: vagyok, aki vagyok és kész. Alapvetően énekelni szeretőnek, énekelve szeretőnek tartom magam- de hát ezt mégsem írom a névjegyemre. 
 
– Sokan nem tudják hová tenni, hogy ilyen többdimenziós alkat vagy (meselemez, szomorú szinglilemez és csábító díva). Ezeket a váltásokat természetes szabadságként éled meg, vagy inkább tervezett előrelépésként? 
 
– Fontos számomra a változás, határaim próbálgatása- örök izgő-mozgó-nyüzsgő természet vagyok. Az egyes lemezeim hoztak új minőséget az életembe, mint a bennem lévő történések hangi lenyomatai. Ugyanakkor rendkívül inspirálnak a zenésztársaim. Fontos nekem az ő barátságuk, ízlésük, tudásuk. Talán állíthatom, hogy kölcsönösen hatunk egymásra. 
 
– Ha vendégénekesként szerepelsz –mint ahogy ezt az elmúlt 15 év során nem egyszer tetted- mindig könnyen megtalálod az összhangot, bármilyen műfajról van szó? 
 
– Viszonylag könnyen. Ha nagyon nem testhezálló egy feladat, azt már időben érezni szoktam és nem vállalom. Nem vagyok tanult zenész. Csak a fülemre, az ízlésemre és az erős ösztöneimre számíthatok.
  
– Mi az, amibe még nem kóstoltál bele, de érdekelne? 
 
– Szinte alig tudok valamit… Kezdve az egyes erdélyi falvak énekes repertoárjának tanulásától, újratanulásától, fölfedezésétől, a zeneterápia tanulásán keresztül a természet megismeréséig. Erre egyre gyakrabban gondolok. Legutóbb épp, mikor a New York-i Museum of Natural History-ban jártam. A napokban kezdtem el dolgozni egy új anyagon egy fiatal és kiváló zenésszel, aki hozzám hasonlóan zenei mindenevő, de babonából egyelőre erről nem szeretnék beszélni. Ha a közös munkának meglesz a gyümölcse, arról tavasszal úgyis mindenképp hírt adok.  
 
– A Gingalló lemezbemutatójára hogyan készültök?  
 
– Izgatottan várjuk az eseményt, próbálunk a zenekarommal. Budapesten kívül koncertezünk Debrecenben és Egerben is. Remélem, tavaszra sikerül egy kisebb országos lemezbemutató turnét is szervezni. Nagyon várjuk, hogy megmutathassuk az új dalokat! Bízom benne, hogy a Cipity Lőrinc-fanok a Gingallót is szeretni fogják! Cserhalmi György mesét mond majd, a zenekar tagjait viszont rávettem az éneklésre: 3 dalban is hallható zengő férfiénekük! Az, hogy a gyerekkoncerteken ezentúl énekelni is fognak, teljesen új dolog az életünkben, de úgy érzem, szívesen vállalják. Egyébként Lamm Dávid kivételesen jó blues énekes és rapper.  

 

You might also like More from author