Egy magyar zenekar könnyen elvérzik” – az Intim Torna Illegál a Quartnak

A hazai koncertipar az elmúlt évben jelentősen visszaesett, az Intim Torna Illegál fellépéseire azonban egyre többen járnak. A zenekar négy tagjával beszélgettünk a fellépő ruha jelentőségéről, az underground és az igénytelenség közti különbségről, a világzenei lavírozásról, lángoló dobokról, valamint a Kistehénben eltöltött hasznos iskolaévekről.

Nemrég egy, a koncertipar nehézségeiről szóló cikkünkben épp az Intim Torna Illegált hozták fel ellenpéldának, mint a kevés olyan zenekar egyikét, amely még most is növelni tudja a bázisát.

Nádasdi János(fent a bal szélen) Ezt abszolút érezzük mi is, legutóbb a Kobuci Kertben játszottunk, úgy, hogy fél nyolckor még zuhogott az eső, és úgy nézett ki, nem is lesz koncert, végül mégis ott volt négyszáz ember. Ránk szerencsére tényleg igaz a növekvő tendencia.

Kiss Sándor: (lent balra) Abban a cikkben volt egy olyan megállapítás, hogy van Budapest és van a vidék. Szerintem egy magyar zenekarnak mindig az a dilemmája, hogyha Budapestet be is veszi, akkor az még messze nem minden. Az előjelek mindig a vidéken jelentkeznek: ha mondjuk elmegyünk egy egyetemi klubba Szegedre, ahol először van, mondjuk kilencven ember, aztán fél évvel később már kétszer ennyien lesznek, akkor az jó jel. Budapesten általában van egy bázis, ami egy idő után már nem nagyon nő tovább, csak ha tényleg friss és új dolog. Márpedig az Intim Torna Illegál még friss és új dolog, és ilyenből tényleg nincs túl sok manapság. Megvannak a bejáratott nevek és helyek, de azért legyünk őszintén, az emberek tényleg ki vannak éhezve az új dolgokra, és az első pillanattól fogva nagyon jó nézőszámokkal megyünk.

Akkor ti nem is éreztek semmit ebből az általános borúlátó hangulatból?

NJ: Dehogynem. Azt érezzük, hogy változott az egész üzleti hozzáállás, nem nagyon kockáztatnak már a koncertszervezők, hanem igyekeznek biztosra menni. Régebben voltak a PANKKK-támogatások, most viszont már kétszer is meggondolják, kit hívjanak meg, hiszen ha egy zenekar kimozdul a fővárosból, az alapból minimum 60-70 ezer forint, anélkül, hogy még bármit is csinált volna.

KS: Ha egy szervezővel beszélsz, ő nagyon hamar elmondja, hogy elmúlt már az a világ, amikor mondjuk egy olyan menő klubba, mint az Expresso Veszprémben, az egyetemisták szerdától szombatig bementek megnézni akár egy ismeretlen zenekar koncertjét is. Most már nem: csak arra mennek be, amit szeretnek. És ha az esetleg egész héten nincs, akkor egyáltalán nem mennek be.

És benneteket honnét ismerhetnek vidéken?

Dorogi Péter(lent jobbra) Leginkább a YouTube nevű istenáldásáról.

Pedig sokan azzal szoktak érvelni például az MR2 szükségessége mellett, hogy vidéken inkább megszokták még az emberek, hogy rádiót hallgassanak és maguk keresik a zenét.

KS: Az emberek lehet, de a fiatalok már nem!

Gálos Ádám(az első képen jobbra) Én például soproni vagyok, és ott a fiatalok egyértelműen a Facebookon mutogatják egymásnak a zenéket, és hallomásból tudom, hogy a mi zenénket is. Még a gimnazista korosztályban is, amire annyira nem is számítottam volna.

KS: Ezt a legjobban egyébként az bizonyítja, hogy amikor egy éve volt mindössze egy darab kislemezünk, és elmentünk bármilyen fesztiválra, ott a megjelent közönség kívülről fújta az összes számot, amikkel máshol nem találkozhattak.

Zenei örökségként mennyire meghatározó a kistehenes múltatok?

DP: Amikor a Kistehén zenekart elkezdtük a Lacival, a Harcsa Robival és a Lehoczki Karcsival, akkor ilyen családias és laza dolognak indult, minden próba sörözéssel ért véget. A szövegeket a Laci írta ugyan, de a Karcsi is bele-belejavítgatott, és ettől is lett olyan jó a Csintalan album szövegileg is. Nem volt a szövegekben nagy megfejtés, csak ilyen áthallások, amikbe beleképzelhettél ezt-azt. Aztán a Karcsi összeveszett a Kollárral, és onnantól kezdve bukó volt az egész, hiszen a zenekarban a Karcsinak, mint a szövegek amolyan lektorának komoly szerepe volt. Én nagyon erőltettem ezt a ska-reggae vonalat, meg a nejlongitárt, de akkor már rájöttünk, hogy a Kollárral már nem szeretnénk ezt tovább csinálni.

KS: A zenei örökségre azt mondanám még, hogy nagyon jó iskola volt ez a nyolc-tíz év, amit a Kistehénben eltöltöttünk, többek között azért is, mert ez a négy ember így került ilyen viszonyba egymással. Semmit nem is kellett gondolkodnunk, hogy hogyan tovább, amikor a Kistehénnek vége lett. Az Intim Torna Illegál pedig már a saját ügyünk, amiben minden mást tudunk kamatoztatni, amit az előző zenekarainkban magunkra szedtünk.

Az szóba sem került, hogy bevegyetek egy új tagot négyetek mellé?

KS: Volt egy billentyűsünk, a Bartal Gábor, aki koncerteken játszott velünk, de az új zenei irányban annyira nincs hely a billentyűnek, gitárközpontúbb zenét játszunk. Az biztos, hogy ez egy négytagú zenekar marad, még ha lesznek is esetleg más zenészek, akik időnként velünk játszanak.

Én magam láttalak benneteket még a Kistehénnel a Lowlands fesztiválon Hollandiában, ahol tényleg sikert arattatok, de játszottatok több más rangos külföldi eseményen is. Ha már ebbe belekóstoltatok, nem vonz, hogy ezt újra megismételjétek?

NJ: Dehogynem. Épp két hete készült el a kislemezünk angol nyelvű verziója, és most voltunk Franciaországban koncertezni.

KS: Ha már egy zenésznek lehetett ilyesmiben része, akkor, ha normális, csakis azt mondhatja, hogy ezt még. Teljesen más dimenzióba kerültünk a külföldi turnéinkon, míg az Intim Tornával ott tartunk most, hogy először itthon építettük fel magunkat, de szeretnénk külföldre is menni, inkább ilyen showcase fesztiválokra, mert ezek hatékonyabbak, mint a sima turnézás. A Peti nagyon jól énekel angolul, ami azért fontos, mert ez magyar zenekaroknál nem mindig magától értetődő.

DP: Ehhez még hozzátartozik, hogy a Les Hurlements d’Léo, amellyel kint játszottunk, jön majd a Szigetre a világzenei színpadra, és lefordítják az egyik számunkat, amit el is játszanak majd, másnap pedig ők jönnek vendégnek hozzánk az MR2-színpadra.

Mi volt a leginkább szembetűnő különbség fellépőként külföldön?

DP: Eleve, hogy milyen zenekarok voltak ott. Játszottunk a Lowlands mellett az Isle Of Wighton is, hát az egészen elképesztő volt.

KS: Nagyon jó látni, hogy egyes zenekarok hogy csinálják, és néha tényleg apróságokban különböznek csak egy magyar zenekartól, de azok viszont mégis nagyon fontosak. Jó volt látni azt is, hogy mennyire komolyan vettek bennünket mindenütt, mint fellépőket.

DP: Ez az egyik, a másik meg az, hogy milyen produkciókat látunk. Ezért volt érdekes a már említett koncertszervezős cikk, hogy senki nem megy sehova, mert ha idejön egy nagy amerikai produkció, ami tényleg oda van téve, akkor azért a húsz-huszonötezer forintos jegyeket sem sajnálták. Az emberek pedig láthatják már tévén, interneten, hogy csinálják ezeket a dolgokat külföldön, úgyhogy magasabbra kerül a léc, és egy magyar zenekar igen könnyen elvérzik, amikor kinyúlt pulóverben és félrészegen elénekel valamit.

KS: Nálunk általában összekeverik az undergroundot az igénytelenséggel. Mindesetre élmény látni, hogy működnek kint ezek a dolgok, és az embernek adott a feladat, hogy ezeket a dolgokat átültesse idehaza is.

DP: Az is tanulságos volt, hogy dolgoztunk amerikai producerrel, akinek az az alapvető, hogy azt hozza ki egy zenészből, amit még sehol máshol nem hallott. Feljátszottam három gitárszólót, az elsőre még én is azt mondtam, hogy ez sehová se fog felkerülni, erre bejött az ember, és egyből mondta, hogy az elsőt kell felrakni a lemezre, mert az volt az egyedi. A magyar producer, akivel dolgoztunk, pont az ellenkező véglet volt: jaj, csak azt ne, amit még nem hallottunk, mert akkor mi lesz. Ez a szemlélet is segíthet megérteni, miért lehet egy White Stripes vagy Rage Against The Machine olyan, amilyen előttük még senki sem.

Amikor a Kistehénnel külföldön játszottatok, akkor azért a sikeretekben az is szerepet játszhatott, hogy jellegzetesen kelet-európai zenét játszottatok, az Intim Torna Illegál meg azért eléggé más.

DP: Nem ez számít alapvetően. Tényleg egy szerencsés dolog volt ez, de a lényeg az volt, hogy tök energikus volt a fellépésünk, és nem a stílus miatt.

NJ: Meg ha megnézed, ez a kelet-európai dolog már annyira nem fut külföldön, mint pár éve. A közönségnek tényleg az kell, hogy lejöjjön, felszabaduljon és tényleg el tudja dobni az agyát.

KS: Erről az okos zenekarok jól kitalálták, hogy ez világzene. Mert se nem rockzene, se nem népzene, és ezzel el lehet lavírozni egy darabig, de csak egy adott pontig tudtok vele eljutni, tovább nem. Azt a dolgot a Kistehénnel elvittük addig, amíg lehetett, viszont az Intim Tornánál egyelőre nem látom azt a pontot, mert nincs is ilyen.

Péter, neked mennyire volt új ez a frontemberi szerep?

DP: Én már gimnazista koromtól kezdve énekeltem zenekarokban, de aztán volt egy korszakom, hogy nem akartam annyira az előtérben maradni. Most amikor először álltam ki sok ember elé úgy, hogy én vagyok a frontember, az tényleg kemény volt, főleg, mert még akkor nem is volt kész mindegyik dalunk. De utána már nem volt semmi gond.

KS: Nekünk se volt könnyű, hiszen én nyolc éven keresztül a Péter másik oldalán álltam, és így egy teljesen más történet kezdődött, ami elsőre mindenkinek szokatlan volt. Ez olyan lelki teher volt, hogy hihetetlen, de aztán hamar hozzászoktunk.

Azzal hogy birkóztok meg, hogy van tagotok, aki más zenekarban is játszik?

KS: Az előbb már mondtuk, hogy ez a zenekar nekünk szívügyünk, és én személy szerint el is várom ezt a többiektől. Az Ádám viszont 23 éves, nagyon fiatal, és ha elhívják dobolni egy olyan legendás zenekarba, mint a Hiperkarma, akkor teljesen érthető, ha ott is tapasztalatot akar szerezni, csak annyi volt a kikötésünk, hogy ne zavarjon be ezzel az Intim Tornának.

: Én is ezt mondtam a srácoknak, hogy attól, hogy játszom egy másik zenekarban, és időben össze tudjuk egyeztetni, azt szeretném csinálni. Még érdekel egy csomó dolog, ki akarom próbálni magam, de ettől még nekem is ez a zenekar a legfontosabb. Itt egy közösség vagyunk, sok mindent megértünk, a számokat is mi írjuk, és itt nem csak szimplán egy dobos vagyok.

Kinek köszönhető ez a rockosabb irány a zenekarban?

KS: Ez bennünk volt már korábban is. Ha az utolsó Kistehén-éveket néztem, akkor inkább máshoz alkalmazkodtunk, most pedig már azt játsszuk, amihez tényleg kedvünk van. Mindenki beleteszi a saját egyéniségét, és 2011-ben ez a rockos vonal van bennünk.

DP: Meg azok a koncertek, amiket külföldön láttunk. Például a Beastie Boys! Vagy a Monotonics nevű izraeli garázsrock zenekar Chicagóban. Felgyújtották a dobot!

KS: Nem is csak a zene, hanem ahogy kiálltak és hozták azokat a teátrális dolgokat, amit a közönség elvár tőlük. Minden műfajból nagyon tanulságos koncerteket láttunk, ott már minden egészen más szinten van. De általában maga a produkció volt lenyűgöző, nem is a zenéről beszélek elsősorban.

NJ: A Dirty Dozen Bandet is láttuk. Az énekes olyan részeg volt, hogy felállni nem bírt, aztán ahogy elkezdődött a koncert, minden megváltozott, és egy egészen fantasztikus koncert lett belőle.

Mi az, amit ebből ti konkrétan hasznosítani tudtok?

KS: Ha eljössz egy koncertre és feláll a zenekar, akkor látni fogod, hogy miről beszélünk. Nem is a zenéről beszélek elsősorban: amikor a lemezünkhöz elkészült a logó, és azt kiraktuk a koncerten a Gödörben, akkor mindenki tátott szájjal nézte, hogy mekkora ötlet, pedig ez nem az, hiszen másutt mindenki így csinálja. Vagy az, hogy nekünk van fellépő ruhánk, ami szintén fontos elem lehet egy produkcióban.

DP: Az volt még érdekes külföldön, hogy még az undergroundban is komoly fellépő ruhák voltak, még vadabbak is, mint a mainstreamben, itthon meg pont fordítva van, kevesen fejezik ki ebben is a művészetüket.

KS: A fellépő ruhánk is úgy született, hogy ránk nézett egy ember, aki ért hozzá, és nem azt mondta, hogy vegyünk valami divatosat a turkálóban, hanem varratott nekünk külön ruhát, amiben játszunk, és amik tényleg passzolnak hozzánk.

Láttam a honlapotokon, hogy van már Intim Torna Illegál-Converse is.

KS: Igen, ha jól tudom, akkor még a Tankcsapdának van ilyenje, mi pedig megkerestük a céget és mondták, hogy persze, legyen. Ez most volt egy hete. Volt egyébként saját gyártású Intim Torna Illegál tornacipőnk is. Ez inkább kedveskedés a rajongóknak, hiszen mi leginkább tornacipős zenekar vagyunk, és akkor már legyen ilyen.

Ősszel lesz turnétok is?

KS: Igen, épp tegnap sikerült ezt elrendezni. Október elejétől december közepéig úton lesz a zenekar, és a nagyobb magyar városokat érintjük, főleg az egyetemi városokat. Mindenhová el akarunk jutni, ahol diák létezik. Ez egy elég nagyszabású dolog lesz, és Pesten végzünk majd, valószínűleg a Gödörben. Új számok is lesznek, bár ez még csak terv, viszont a turné már biztos. Terv pedig még rengeteg van.

quart.hu

 

 

 

 

 

 

 

 

You might also like More from author