zene.ro Web analytics

„Ha egyformák lennénk, akkor nem tudnánk előrelépni” – Irigy Hónaljmirigy

0 23

Idén szilveszterkor ünnepli 20. születésnapját az Irigy Hónaljmirigy, de a fiúk egyelőre nem érnek rá nosztalgiázni, több hónapja gőzerővel készülnek a december 29. sportarénás koncertre. Kabai Lacival beszélgettünk 2010-ről, a csapat új lemezéről és az elmúlt 20 évről.

– Idén húsz éves az Irigy Hónaljmirigy. Milyen érzés számotokra ez az évforduló?

– Mindig azt szoktuk mondani, hogy még csak 20 évesek vagyunk, hogy ez még csak a kezdet, és most jön a java.

– Készültök a jubileumi koncertre, most is éppen próbáltok. Hogyan állítottátok össze a műsort?

– Elég sok vita volt ezen a zenekaron belül, mert figyelembe kell vennünk a közönséget, azt a tényt, hogy mióta elkezdtük, gyakorlatilag felnőtt egy generáció, és valószínűleg a fiatalok közül sokan vannak, akik a korai lemezeinket nem is ismerik. Ettől függetlenül megpróbáltuk úgy összeállítani a műsort, hogy mégis egy átfogó, jubileumi koncert legyen. Igyekeztünk az összes lemezünkről kiválasztani azokat a dalokat, amikről azt gondoljuk, hogy a közönség a legjobban szereti őket, de készülünk olyan újdonságokkal is, amiket a rajongók még nem hallhattak. Húsz év terméséből válogattuk össze azt a harminc számot, amik a háromórás koncerten hallhatók lesznek.

– Lesznek meghívott vendégek is?

– Tervezünk vendégeket, de még nem kaptunk mindenkitől visszajelzést, így erről még nem szeretnék beszélni.

– Mennyiben készültök másként egy ekkora koncertre, mint egy kisebb klubkoncertre?

– Az arénakoncertek egy külön kategóriába tartoznak. Itt lehet igazából megcsinálni azokat a dolgokat, amiket nagyon szeretnénk, olyan színpad- és látványterveket, fénytechnikát megvalósítani, amikre kisebb koncerteken, a helyek adottságai miatt nincs lehetőség. Egészen különleges, több emeletes torta formájú színpadon fogunk fellépni, aminek a különböző elemei emelkednek, süllyednek, forognak. Az ilyen látványos megoldások persze nagyon költségesek, de mindenki számára presztízs az Arénában fellépni. Ilyenkor mindent megteszünk azért, hogy az emberek úgy menjenek haza, hogy „hú, ez egy tényleg nagyon jó buli volt.” .

– November elején jelent meg a 20 év 10 kedvence című válogatáslemezetek, amin három új szám is szerepel, amelyek Quimby-, Péterfy Bori-, Kaukázus- dalokból készültek. Hogy jött ez, ahogy az egyik számban mondjátok, „undergrundi” vonal?

– Ez úgy történt, hogy az utóbbi pár évben nagyon nehéz dolgunk lett, mert rettentő kevés olyan karakteres, jó előadó van, akikből dolgozni tudunk. Az alternatív műfajhoz még sosem nyúltunk hozzá, ami részben azért volt, mert ez egy rétegzene, viszont egyre többet halljuk őket bizonyos rádiókban, ezért úgy gondoltuk, megpróbálkozunk velük is. Ezzel a 3-4 dallal, belenyúltunk a műfajba, és meglátjuk, hogy fogadják majd. Nem tudjuk, hogy akik az alternatív zenéket kedvelik, mit szólnak majd hozzá, illetve azt sem, hogy az a széles közönsség, amelyik viszont nem igazán ismeri a műfajt, hogyan fogadja majd.

– Simán engedélyezték mindegyik számot?

– Persze, ugyanúgy megtörtént az engedélyeztetése ezeknek a számoknak, mint eddig bármikor. Nyilván, aki zenél, annak van egy fajta habitusa, humorérzéke, és hál’ istennek, az elmúlt évek során elenyésző számban utasítottak vissza minket.

– De előfordult?

– A külföldi előadók esetében jóval problémásabb a helyzet. Sokkal nehezebb ügy, mert velük a személyes kontaktus eleve kizárt, ott a menedzsmenten keresztül kell ezt megkérvényezni. Előfordult, hogy nem is kaptunk választ, de volt olyan is, hogy az egyik megkeresésünkre két évvel később, a semmiből egyszer csak jött egy engedély, de arra meg már nem sikerült jó szöveget írnunk, így azt ki is dobhattuk.

– Az új számok közül szerinted melyik lett a legjobb?

– Nekem a Quimby tetszik, ami egy melankolikusabb, lassúabb szám, amiről nem tudjuk, hogy milyen lesz mondjuk koncerten eljátszva, és hogy mennyire díjazza majd a közönség.

– Te egyébként hallgatsz ilyen zenéket?

– Az alternatív műfaj, pont olyan, ami nekem egy kicsit kiesik, de érdekes, hogy mivel jó párszor meghallgattuk ezeket a számokat, egy idő után egészen megtetszettek.

– Végül is a rádió is így működik…

– Igen, például régebben, amikor csináltuk a lemezeinket, és ki kellett találni, hogy melyik dal menjen a rádiókban, vagy melyik dalra csináljunk videoóklipet, mindig volt egy elképzelésünk, aztán a rádió nem azt a számot kezdte el játszani, hanem egy másikat, és tulajdonképpen tényleg igaz, hogy az lesz sláger, amit a rádió pumpál az emberekbe.

– Van olyan szám vagy lemez, amit már nem játszotok annyira szívesen, mert aktualitását vesztette, vagy mert már nem kedvelitek?

– Most csak a saját nevemben beszélhetek, tőlem a mulatós lemezünk egy kicsit távol állt, azt nem szerettem annyira, de aztán a többiek végül meggyőztek róla, hogy szeressem.

– Húsz év az mégis csak húsz év. Voltak mélypontok az együttes életében?

– Igazából, nem. Tényleg nem voltak mélypontok. Nagyítás

– Sosem voltak súrlódások?

– Nagyon érdekes, mert emberi problémáink sosem voltak egymással, és ha eddig nem voltak, akkor már nem is lesznek. Ami vita volt, vagy van, az mind jobbító szándékú. Ezek a próbák és megbeszélések során jönnek elő, amikor dolgozunk valamin. Mindenki hozza a saját ötleteit, nem vagyunk egyformák, és persze nem értünk mindig mindenben egyet. Ez jó, hogy így van, mert ha egyformák lennénk, akkor nem tudnánk előrelépni.

– Mik voltak a legnagyobb csúcspontok a Mirigy életében?

– Az egyik legfőbb csúcspont az első lemez megjelenése volt. Olyan szerencsés helyzetbe kerültünk, hogy Budapesten nagyon gyorsan megismertek minket, viszont az első lemez volt az, ami egy országos szintű ismertséget hozott. Fontos állomásnak tekintem az első nagy arénakoncertünket is, amit később követett a többi, aztán jöttek a tévés felkérések, ami szintén egy teljesen más jellegű dolog volt, de az is egy nagy előrelépést jelentett számunkra.

– Idén nem volt tévés műsorotok. Jövőre lesz?

– A koncertet felveszi a tv2, és ezt majd jövőre le fogják adni, ha jól tudom, két részletben. Emellett pedig tárgyalunk új tévés műsorokról, de mivel ezek a tárgyalások még nagyon az elején járnak, nem tudnék róla semmi konkrétumot mondani.

– A tévés műsoroknál is mindig szabad kezet kaptatok?

– Igen, szabadkezet kaptunk, de utána azért volt egy erőteljes cenzúra. Az utóbbi időben nagyon nehéz dolgunk volt, mert sajnos most már olyan szabályozások vannak, hogy jóformán már tényleg nem lehet semmit csinálni vagy mondani, mert mindenbe belekötnek, és mindenért büntetés jár. A végén már nagyon elegünk lett abból, hogy megcsináltunk egy 30 perces műsort, amiből kihúztak öt poént, ami nem csak azt jelentette, hogy elveszett öt poén, hanem megszakította a műsor szálát, lendületét. Szóval ezzel voltak problémáink.

– Viszont tévés ötlet alapján hirdettétek meg az Én MEGA Mirigy tehetségkutatótokat. Sokan jelentkeznek rá?

– Igen, és nagyon várjuk, mert szerintem ezt nagyon jól kitaláltuk. Szeretnénk majd egy kórust, akik feljönnek a színpadra és az egyik dalban velünk énekelnek. Már lehet regisztrálni a honlapunkon, a www.mirigy.hu-n, lesz majd egy válogatás, amin tényleg meg fogjuk hallgatni őket, mint úgy, mint a Megasztárban a zsűri, lesz próba is velük, és tényleg bízom benne, hogy jól fog sikerülni, mert baromi jól tud szólni, amikor 20 ember velünk énekel.

– Mik a terveitek 2011-re?

– Alapvetően minden megy tovább, mint eddig, de az biztos, hogy év elején pihenünk egy-két hónapot, mert ebben az évben ez kimaradt. Aztán, dolgozunk a tvTV-s műsoron, és tovább finomítgatjuk a nagy mozifilmünk terveit is. És természetesen a fellépéseket sem hanyagoljuk el.

Est.hu
http://est.hu/cikk/85529/ha_egyformak_lennenk_akkor_nem_tudnank_elorelepni_-_irigy_honaljmirigy

Akár ez is tetszhet A szerző további művei

Comentários no Facebook