zene.ro Web analytics

„Olyan zenészek vagyunk mi, akik odateszik magukat, akár próba, akár koncert van. Szeretünk zenélni, és ez talán látszik is.” – Carbonfools interjú

0 92

Õket hallgatva hatalmába kerít minket a jótékony hatású, „pszichedelikus katyvasz”. Koncerteken beszippant az a sajátos energiamezõ, amit létrehoznak, és csak azt kiabálnánk: „Ûrpop”-ot mindenkinek! Nem volt ez másként interjúnk alatt sem, ahol kötetlenül, oldott hangulatban beszélgettünk a The Carbonfools tagjaival az idei évrõl, a CarbonHeart c. lemez utóéletérõl, valamint jövõre vonatkozó terveikrõl.

SZUB: Láthattuk a zenekart minden nagyobb fesztiválon, illetve emellett vidéken és Budapesten is koncerteztetek egész évben. Mennyire éreztétek sûrûnek és termékenynek az idei évet?
Fehár Balázs (Feba): Az év termékeny volt. Sûrûnek nem éreztük, de mindennek van egy természetes menete. Senki nem indulhat a létra legfelsõ fokáról. Szerencsénkre mi kicsit fentebbrõl indultunk és ez jó. De Steve-et (Fekete István – a szerk.) kérdezzétek, mert õ az új tag, neki lehet, hogy még ez is sûrû, nekem annyira nem.
Steve: Nekem sem. Amióta ez a fõzenekarom, nem csinálunk semmi mást, csak a próbákat próbáljuk összeegyeztetni.. Most három hete már, hogy nem láttuk egymást.

Titusz: Csak azt mondd, amit megbeszéltünk! Amúgy Balázs nagyon termékeny volt, három gyereke is született! (nevetés)
Feba: És most voltam szûrésen: nem vagyok AIDS-es! (nevetés)

SZUB: Volt olyan fellépés ebben az évben, ami nagyon emlékezetes marad számotokra?
Feba: Dorogon van egy kis klub, ahol szeretünk játszani, most már, hogy egyszer voltunk ott. Elég hosszúra sikerült az este és ezzel párhuzamosan elég jól éreztük magunkat. Akkor nyert a válogatott, ünnepeltünk a mellette lévõ kocsmában, és ott már nem lehetett visszafogni minket egészen hajnali fél 8-ig.
Illetve a Balaton Sound-os koncertünkön az volt a nagyon jó, hogy pont akkor sütött ki a nap, egy hét szürkület után, amikor elkezdtünk játszani. Bár azt nem éreztem akkora koncertnek, mégis vannak, akik mind a mai napig azóta járnak Carbonra.
Steve: Szeretném elmondani, hogy nekem az MTV Ikon volt nagyon nagy élmény, nem tudom, ti hogy vagytok vele, de fantasztikus volt, hogy a Demjén Ferencnek játszottuk egy-egy számát. Amikor a Sound és a Demjén után feljöttünk Pestre, akkor a Gödörben végig azt ordították, hogy „Fekszem az ágyon!” és kétszer annyi ember volt. Kérdeztük, hogy ki van itt elõször koncerten, és a közönség fele feltette a kezét. Az nagyon jó élmény volt.
Zsazsa: Nekem az a véleményem errõl, hogy nem biztos, hogy a legnagyobb koncertek okozzák a legnagyobb élményeket, bár nyilván fontosak ezek. Számít, hogy sokan legyenek a koncerten, hazudnék, ha azt mondanám, hogy ez nem igaz. De egy kis klub-koncert, ahol nagyon lelkes a közönség, és közeli kontakt alakulhat ki a közönség és a zenekar között, az is nagy élményt okozhat.

SZUB: A zenekar megalakulása óta több változás is bekövetkezett a tagok tekintetében (gondolok itt Tóth Szabolcs és Vígh Dávid távozására, illetve Fehér Balázs és Fekete István csatlakozására). Milyen nehézségeket okoztak ezek a változások?
Titusz: A tagcserék rengeteg változást hoztak a zenekar életében. Most mások járnak próbára.
(nevetés) Steve-nek teljesen másmilyen a gitárja, Feba hangfekvése teljesen más, mint az elõzõ énekesé és megváltozott a zenekar karizmája is.
Zsazsa: Ha kicsit komolyra fordítanánk a szót… Igazából tagcsere tekintetében a gitáros cseréjére gondolunk. Mi Dáviddal azóta is tartjuk a kapcsolatot…
Feba és Steve: Azóta se beszélünk! (mindenki nevet)
Zsazsa: … szóval nincs harag, õ a rock zenét választotta, és szeretné azt csinálni teljes gõzzel. Viszont megjött Steve, aki nagyon jól beilleszkedett a zenekarba.

SZUB: Steve, Te ez év elején kerültél a zenekarba. Hogy történt ez? És hogy érzed most magad a Carbonban?
Steve: Az interneten találtam egy hirdetést, hogy Németországba keresnek fiatal, magyar lányokat hostessnek… Erre jelentkeztem és meglepetésemre egyszer csak ott voltam a színpadon… (nevetés) Most már kezdem megvetni a lábam, de nagyon nehéz, mert mindenki teljesen máshogy õrült. Mindegyik emberhez külön kell hozzászokni. Nem egy teljesen összeszokott bandát kaptam. Arra számítottam, hogy itt már van egy konkrét munkamenet, hogy nagyon komoly az egész… De inkább szívbõl, lélekbõl mûködik ez a dolog…
Feba: Ösztönbõl! (nevetés)
Steve: Bocsánat, ösztönbõl.
Feba: Az van, hogy a Steve fiatal és fogalma sincs semmirõl. Ugyanis, ha egy új tag csatlakozik a zenekarhoz, akkor mindig új munkamenet alakul ki. Mi is emberek vagyunk, a zenekar is emberi kapcsolatokon nyugszik…

SZUB: Olvashattunk már olyat, hogy a zenéteket pszichedelikus katyvasznak, ûrpopnak stb. nevezték. Hogyan határoznátok meg mostani zenei stílusotokat?
Feba:
Hát én megfogalmaztam már két szóban, bár szerintem baromság. De elmondom, mert a baromság tök jól illik ehhez a zenekarhoz. Alternatív popzene ez szerintem, mert annyira nem pop és annyira nem is alternatív. E kettõt vegyítve egy egész szerethetõ dolog lett belõle. Titusz, mindig kitalálsz valamit…
Titusz: Most nem találtam ki semmit. Mi volt az? Pszichedelikus ûrrock? Elfogadjuk!
Zsazsa: Elfogadjuk ezt, de igazából nem szeretnénk bekategorizálni magunkat.
Feba: A Carbonfools, az Carbonfools. Legyen a stílus neve Carbonfools! (nevetés)

SZUB: Elég hosszas várakozás után, tavaly októberben jelent meg új lemezetek CarbonHeart címmel. Miben másabb, mint az elsõ lemezetek?
Zsazsa: Mindenképpen egy 100%-os énekessel lett gazdagabb az album. Mert az elõzõ különbözõ énekesekkel és szekvenszerekkel elõállított énekhangokkal készült. Ezen pedig, egy konkrét énekhang van.

SZUB: Hogyan fogadták a rajongók az „új szénhülyéket”?

Titusz: Elég sz*rul, de ezen már túl vagyunk. (nevetés)
Zsazsa: Igazából sokan azt gondolják, hogy közönséget vesztettünk, mert akik az alternatívabb Carbont szerették, azok nem járnak már koncertre. Ez lehet, viszont nyertünk egy csomó olyan rajongót, akik szeretik az ének-centrikus zenét.
Feba: Igen, és akiket csak az érdekel, hogy van egy PopModel énekes. (Balázst a zenekar nevezte el PopModelnek, hiszen az éneklés mellett a modellkedéssel foglalkozik – a szerk.) Erre ment ki a játék, Tituszék ezért választottak engem egyébként. (nevetés)
Titusz: Ja, végignéztünk egy halom katalógust…
Zsazsa: … és ráböktünk! (nevetés)

SZUB: Utólag Ti mennyire vagytok megelégedve a lemezzel?

Feba: Szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy szerintem k*rva jó lett! Mi mást mondjon egy jó elõadó az új lemezérõl? Az a lényeg, hogy a maximumot próbáltuk kihozni magunkból. Én teljesen kezdõ voltam ebben az egészben, de még így is azt mondom, hogy a kapkodás ellenére egy tök jó és szerethetõ albumot hoztunk össze. És ezt mutatják a statisztikák is.

SZUB: Visszacsatolva a „popmodelségre”… Mennyire figyelitek a hazai zenei trendek alakulását? Mennyire igazodtok a változásokhoz, illetve a közönség igényeihez?
Feba: Most annyira igen, hogy Titusszal próbálunk pár trendet belõni, ami divatos. De ezek az irányvonalak is õrületes változásokon mennek keresztül addig, amíg egy dal véglegesen elkészül. Úgyhogy én ezért nem is izgulok, hogy egyik dal ugyanolyan lesz-e, mint a másik. Amíg a végsõ változat elkészül, addig annyi kézen megy át, hogy az biztos más lesz, mint amit várnak az emberek. Ezt szeretnénk is megõrizni, és meglepetést okozni a rajongóinknak.

SZUB: A koncertek során mindig nagy energiákkal vagytok jelen a színpadon. Hogyan készültök egy-egy fellépésre?

Feba: Hát piálunk! (nevetés)
Zsazsa: Ez valószínûleg a saját habitusunkból fakad. Mi a próbákon is teljes odaadással játszunk. Olyan zenészek vagyunk mi, és ez nem nagyképûség, akik odateszik magukat, akár próba, akár koncert van. Szeretünk zenélni, és ez talán látszik is.

SZUB: Hol szerettek legjobban koncertezni és miért?
Feba: Ahol lányok csókolóznak! (nevetés)
Zsazsa: Igazából a zenekarból mindenki máshol szeret, én például szabadtéren, nagy erdei partyn.
Steve: Nagy erdei goa partyn!
Feba: Ahol csak lányok vannak! (nevetés)
Steve: A Gödörben nagyon szeretek fellépni, mert ott van egy olyan fiú bagázs, akik nagyon-nagyon lelkesek, és õk biztos a zenéért jönnek, és nem a zenekari tagokért. És én ennek örülök.
Zsazsa: Ezt nem tudhatod! (nevetés)

SZUB: Legrosszabb koncertélmény?
Feba: Rossz koncertélmény nincs, ez erõs szó. Volt olyan, hogy három embernek játszottunk. Nem az a lényeg, hogy hányan vannak a koncerten. Nyilván minden kicsiben indul, ahogy mondtam. Ha azt a három embert mi csalódással töltjük meg, akkor az elterjed. Én hiszek abban, hogy a kommunikációs csatornák sok emberhez jutnak el, ezért megpróbáljuk mindenhol bedobni magunkat, akárhányan is vannak. Van, amikor ez nem könnyû, mert pár embernek nehezebb játszani, mint több száznak, vagy több ezernek, hiszen sokkal kevesebb energiát adnak. De akkor is oda kell tennünk magunkat, ami részben nem nehéz, mert együtt vagyunk és szeretünk zenélni. Részben pedig, egy borzalmas agytröszt, hogy hogyan tudnánk átvészelni ezt az idõszakot, úgy, hogy senkinek ne jöjjön le, hogy nincs jó kedvünk.

SZUB: Milyen magyar zenekarokkal vagytok jóban, illetve kiknek a koncertjeire mentek szívesen szabadidõtökben?
Feba: Ilyen nekem nincs. Én nem járok koncertre, csak sajátjaimra. Azt is csak muszájból. (nevetés)
Zsazsa: Nagyon sok zenekarral vagyunk jóban, rengeteg barátunk van. Nem könnyû kérdés egyébként, de van pár. Akikkel szeretünk játszani, az például a Brains, Csík Zenekar, Korai Öröm…
Titusz: Én még Kiscsillagot is mondok.

SZUB: Egy korábbi interjú alkalmával azt nyilatkoztátok, hogy az akkor még „új fiú” Febának vannak a próbák alatt furcsa, vicces szokásai… Vannak más tagoknak is bevett szokásai, rigolyái a felkészülések vagy koncertek alkalmával?

Feba: Arra gondolsz, hogy mutogatom magam? (nevetés)
Zsazsa: Igen, de ez ilyen egyszeri alkalom volt, ezek ilyen egyszeri rögtönzések. Nyáron szokta csinálni.
Feba: Hát igen, van bennem egy exhibicionista hajlam.
Zsazsa: Hát igen, de Te rejtett meleg vagy! (nevetés)
Feba: Rejtett melegeknek semmi közük ahhoz, hogy valaki mutogatja magát.
Titusz: Te egy ilyen latens hetero vagy! (nevetés)
Feba: Engem egyáltalán nem zavar a meztelenkedés, és ha ezzel jókedvre tudok deríteni valakit, például a prûd barátaimat, az nagyon jó.

SZUB: A zenekarban való zenélés a tagok fõfoglalkozása, vagy van emellett „civil” foglalkozásotok is?
Zsazsa: A zenekarban mindenki dolgozik és próbál valamibõl megélni. De azért a zene négy tagnak is összefügg a munkájával valamilyen módom. Ezt egész jó aránynak mondanám.

SZUB: Hogyan kerültetek kapcsolatba a zenével? Tanultatok intézményes keretek között is, vagy autodidakta módon?
Zsazsa: A zenével én tizenéves koromban kezdtem foglalkozni barátokkal. Majd megalakítottunk egy zenekart, közben jártunk különbözõ zeneiskolákba. Aztán sok zenekarban, különbözõ zenei stílusokat játszva jutottam el a Carbonfoolsba.
Steve: Zenész családban nõttem fel, szóval zenét kaptunk reggelire, ebédre és vacsorára -utáltam, de sajnos pilótának túl magas vagyok, színésznek túl prûd, modellnek túl kövér, rosszul bírom a napot, a csendet… szóval maradt a rock zene. Jazz gitáron tanultam itthon és Luxemburgban, konzervatóriumban.

SZUB: Van esetleg valamilyen rajongói történetetek, amit megosztanátok velünk?

(mindenki nevet)
Feba: Sokan szeretnek minket…
Zsazsa: Vannak, akik Balázst szeretik, vannak, akik Steve-et…
Feba: Vannak, akik a zenekar többi tagját, szóval…
Steve: Én rajongó voltam, és aztán kerültem be a zenekarba…
Zsazsa: Szerintem azt látják a rajongók, és ez a lényeg, hogy mi emberközeliek, természetesek vagyunk. Vannak olyan zenekarok, akik úgy játszanak, mintha CD-rõl nyomnák. Mi azért mindig úgy állunk ki a színpadra, hogy próbálunk természetes, megközelíthetõ emberekként viselkedni, és ez a színpadon kívülre is igaz.
Feba: Ja, ott a kordonok mögött! (nevetés)

SZUB: Szilveszterkor felléptek a Dürer Kertben. Mire számíthatunk? Készültök esetleg valami ünnepi különlegességgel?

Zsazsa: Ezen még nem gondolkozunk, de mivel most csináljuk az új lemezt, lehet, hogy megpróbálunk majd beépíteni új dalokat. Még rengeteget kell gyakorolnunk, hogy a közönség elé tegyük ezeket a dalokat.

SZUB: Milyen terveitek vannak a jövõ évre? Mikorra várható új anyag?
Zsazsa: Dolgozunk az új lemezen. A dalok születése igazából úgy történik, hogy Titusznál kezdõdnek az elõmunkálatok, a dallamok és a harmóniaváz megírása. De igazából, ha mindenki hozzáteszi saját magát, akkor alakul ki a Carbonfools stílus, amit az emberek szeretnek, és amiért járnak a koncertekre.
Feba: Szeretnénk a lemezt minél elõbb befejezni, de meghatározhatatlan… Nagyon reméljük, hogy tavaszra sikerül. Év elején, február közepén mindenképpen szeretnénk kihozni egy kislemezt, ami igazából nem kislemez, mert ilyen formában nem fog megjelenni, de a rádiókban játszható állapotot szeretnénk elõidézni. Reméljük, hogy akkor hallani fogjátok már az új számokat, amik kicsit másabbak lesznek, de szerintem tök jók.
Steve: El szeretnék mondani valamit a zenekarról, ami így eszembe jutott a kérdések kapcsán. Amikor én meghallgattam ezt a bandát – két alkalommal voltam koncerten, mielõtt jöttem hozzájuk „felvételizni” -, az döntötte el, hogy ide jövök, hogy nagyon új zenét játszanak és tényleg hihetetlen energia van a színpadon. Én máig rajongó vagyok, és nem tudom, hogy ez mikor fog elmúlni. Kevés olyan zenekart tudok még mondani Magyarországon, aki ilyen alternatív popzenét játszik, mellette improvizatív is, és együtt lélegzik a közönséggel.

 sub.hu

Akár ez is tetszhet A szerző további művei

Comentários no Facebook