zene.ro Web analytics

„Nehéz lesz leállni…” – Thirty Seconds to Mars

0 100

Három nagylemezzel a háta mögött, hihetetlen energiával járja a világot a Thirty Seconds To Mars. Hosszas turnéjuk során ezúttal a soproni VOLT Fesztiválon láthattuk a zenekart hazánkban. A koncert előtt a horvát származású gitárossal, Tomo Miličević-tyel beszélgettünk

– Már vagy évszázadok óta turnéztok…Van valami túlélési praktikátok?

– Igen, „vagy 27 éve” úton vagyunk, és azóta a túlélés szakértői lettünk, hiszed vagy sem. A kulcsszó a pihenés, a jó kaják, és még egyszer a pihenés. Ha tudsz időt keríteni a pihenésre, akkor minden rendben lesz.

– Ha majd véget ér a körút, mit gondolsz, meddig fogjátok bírni koncertezés nélkül? 

– Amint véget ér a turné, egy vagy két hónapig biztos, hogy mély depresszióba fogunk zuhanni. Tudod, mi igazán szeretünk úton lenni és zenélni az embereknek. Hálásak vagyunk, hogy lehetőségünk nyílik körbeutazni a világot, és hogy ennyi ember van, akivel megoszthatjuk ezt az élményt. Szerencsések vagyunk, és ezt sosem fogjuk elfelejteni, szóval ha lehetőségünk nyílik játszani, nagyon nehezen tudunk nemet mondani. Mindenképp nehéz lesz leállni az év végén.

– Még mindig lázba tud hozni titeket, hogy egy fesztiválon különböző embereknek játszotok, vagy jobban szeretitek az önálló koncerteket? 

– A saját koncertek azért mindenképp jobbak, hiszen az a te bulid, és mindenki miattad megy. Ennek ellenére a fesztiválok is fantasztikusak, és még mindig jó érzés, ha valaki egy másik banda miatt megy, de megnéz titeket, és azt mondja: Tudod mit? Ez nagyon fasza, tetszik nekem! Ez mindig egy kihívás, amit szívesen veszünk, és nagyon élvezünk.

Nagyítás

Nagyítás

– Ha van egy szabadnapotok, szívesen maradtok is fesztiválozni? 

– Változó, attól függ. Számunkra minden egyes nap olyan, mint egy fesztivál, úgyhogy azért általában inkább pihenünk ilyenkor. Ahogy korábban is mondtam, ez nagyon fontos, hogy aztán erősek legyünk a következő fellépésre. Persze időnként maradunk, és megnézünk olyan bandákat, amiket korábban nem láttunk még. Ha adottak a lehetőségek, kipihentek vagyunk, és egy olyan előadó lép fel, akire kíváncsiak vagyunk, akkor mindenképp maradunk.

– Van olyan banda, amit igazán szeretnél élőben látni, de nem jött még össze? 

– Igen, mindig van ilyen! Most például itt van Deadmau5. Mindannyian imádjuk, és persze, hogy a végén pontosan ugyanabban az időpontban lépünk fel, amikor ő. Mindig! Ha ugyanazon a fesztiválon vagyunk, szinte garantált, hogy teljesen ugyanakkor lépünk színpadra. Szóval sajnos még sosem láthattuk élőben, de nagyon szeretjük a zenéjét.

– Ha mégis eljuttok egy koncertre, tudjátok úgy élvezni, mint régen, fiatal korotokban, amikor még nem voltatok ismertek, és jártasok a zeneiparban? 

– Most már teljesen más az egész. Amikor mondjuk 14 éves vagy, és alig vársz egy koncertet, minden olyan különlegesnek és varázslatosnak tűnik. Most, hogy már ebből élünk, látjuk, hogy hogyan is zajlanak azok a dolgok a színfalak mögött, amik korábban misztikusnak tűntek, és hogy miként áll össze egy show. Emiatt már teljesen máshogy nézzük a koncerteket. Próbálunk mindig tanulni, figyeljük, hogy a különböző előadók hogyan állítják össze a műsorukat, sokszor nagyon érdekes belegondolni, hogy miért így vagy úgy csinálják. Szóval mindenképp más, de nem rosszabb és nem is jobb, mint korábban.

– Mikor érezted először, hogy komolyra fordultak a dolgok a zenekar körül? 

– Nem tudom, hogy erre rá lehet-e valaha is igazán ébredni. Természetesen látom, hogy rengetegen vannak a koncertjeinken, hogy ismerik a dalszövegeket, és átélik a zenénket, kapcsolódnak hozzá. De ha egy bandában vagy, a legfontosabb mindig az előtted álló munka, és hogy azt elvégezd. Nem igazán gondolkodsz azon, hogy mit értél el addig. Inkább azon jár az agyad, hogy mi áll előtted, és hogyan juthatsz egy következő szintre. Szóval a válaszom egyszerre igen és nem; igen, észrevettem, hogy körbeutazzuk a világot és ismernek minket az emberek, viszont úgy érzem, hogy még mindig nagyon keményen kell küzdenünk, hogy előrelépjünk.

Nagyítás

Nagyítás

– Mi a helyzet az új dalokkal? A legutóbbi nagylemezetek közel két éve jelent meg… 

– Van rengeteg új dalunk, de ki tudja, hogy mikor vesszük fel őket, és mikor lesz belőlük egy album. Ez egy nagy meló, amihez komoly beszélgetések kellenek. Minden egyes lemezünk előtt heteket töltünk csak beszéddel. Átrágjuk, hogy milyen irányba haladjunk, és hogy egyáltalán megcsináljuk-e tényleg a korongot. Egy lemez elkészítése egy komoly érzelmi folyamat, ami nagyon sokat kivesz az emberből. Egyelőre a legutóbbi albumunkra koncentrálunk, amit az év végéig fogunk turnéztatni, és még csak július van. November végéig vannak lekötve koncertjeink, de valószínű decemberre is lesznek még bulik, szóval meglátjuk. El tudom képzelni, hogy készítünk egy újabb lemezt valamikor, de túl korai még beszélnünk róla. Szükségünk van egy kis pihenőre. Szóval, ha lement ez az év, minden bizonnyal tartunk némi szünetet.

– Igaz, hogy készítettél már saját gitárt is? 

– Igen, sőt, azóta több is van, az édesapámmal együtt készítettem őket. Ezek közül az elsővel játszottam fel az A Beautiful Lie egyik dalát, a Saviort.

– Koncerten mégsem lehet látni a kezedben… 

– Igen, a színpadon nem használom, mivel ha valami baja esne turné közben, biztos, hogy nagyon kiakadnék. Túl értékes ahhoz, hogy magammal vigyem, de otthon gyakran játszom rajta, ott a helye. Az első gitárom, úgyhogy különleges a számomra.

– Annak idején majdnem felhagytál a zenéléssel. Tényleg komolyan gondoltad ezt akkor? 

– Igen. 3 éves koromban kezdtem hegedülni, így egészen kicsi korom óta koncertezek. Aztán amikor felfedeztem a gitárt, abbahagytam a hegedülést. Persze ez nem azt jelenti, hogy már egyáltalán nem játszom rajta, de rájöttem, hogy a gitár az én igazi hangszerem, egyszerűen imádom. 22 éves korom környékén azonban kezdtem depressziós lenni, úgy éreztem, hogy már túl késő van mindenhez. Detroitban nőttem fel, ami egy nagy zenész város. A rengeteg bűnözés és erőszak miatt kemény dolog itt felcseperedni, aztán amikor nem úgy alakultak a dolgok, ahogy én azt elképzeltem, eldöntöttem, hogy tovább kéne lépnem. Ez egy igaz történet! Még egy eBay fiókot is nyitottam, hogy eladjam mindenem. Elhatároztam, hogy holnap megszabadulok minden cuccomtól, erre aznap jött a telefon a srácoktól.(Tomónak nagy kedvence volt a 30 Seconds To Mars, akik elhívták egy meghallgatásra, majd 200 jelölt közül őt választották gitárosnak.) Ha esetleg nem hinnél az álmokban, akkor én biztosíthatlak, hogy ha valamit igazán el akarsz érni, akkor érdemes küzdeni érte, mert bármikor valóra válhat!

est.hu
http://est.hu/cikk/91895/nehez_lesz_leallni_-_thirty_seconds_to_mars

Akár ez is tetszhet A szerző további művei

Comentários no Facebook