Interjú

„Minden generáció keresi a saját zenéjét” – Scorpions

By  | 

Amikor nekiindultam a Scorpions interjúnak, sokat agyaltam azon, hogy mit lehet kérdezni 40 éve aktív rocklegendáktól – valószínűleg minden okos és buta kérdéssel megtalálták már őket az évek során.

Aztán eszembe jutott, hogy amint rám néznek, rögtön rájönnek, hogy én még csak pajzán gondolat sem voltam, amikor ők már a csúcsokat ostromolták, ezért úgy gondoltam, akkor lehetek hiteles, ha generációs kérdésekről, illetve a zenéről faggatom őket, afféle akkor és most jelleggel. Klaus, Matthias és Rudolf meglepően naprakészek, az interjú során még Justin Bieber neve is elhangzott, csak úgy röpködött az internet és a Youtube – zenei történelem óra következik Európa legjobbjaitól.

– Hogyan látjátok a magyar közönséget, különbözik bármilyen más náció publikumától?

Matthias: Akárhányszor Magyarországra jövünk, hatalmas a buli. Amikor legutoljára ott jártunk, nem tudtuk nem észrevenni, hogy már 3 generáció jár a koncertjeinkre – ez egyébként világviszonylatban is elmondható.

– Mit gondoltok, van felfogásbeli különbség idősebbek és fiatalok között?

Rudolf: Az idősebb rajongók jobban szeretik a régebbi számokat. A ’80-as évek visszatérni látszanak, ezzel együtt a mi zenénk is. A fiatalokat könnyű elérni, hiszen naivak, ugyanakkor rettentő emocionálisak is, ami ránk is jellemző. Ma, amikor az elektronikus irányzatok szárnyalnak, az embereknek szükségük van igazi érzelmekre, élő hangszerekkel.

– A vasfüggöny idején a zenétek egyfajta összekötő híd volt nyugat és kelet között. Mit gondoltok, mást jelentenek a dalaitok azok számára, akik a Berlini fal idején, és azok számára, akik már egy szabad országba születtek?

R: Mindenképpen. Akkoriban nagyon nehéz volt hozzájutni a zenéhez, alig vártad a napot, hogy a kezedbe vehess egy új CD-t. Ma már felmész az internetre, és letöltöd, amit szeretnél.

K: Manapság a verseny is nagyobb. Akkoriban nagyon kevés nyugati együttes látogatott el a keleti blokkba – ma minden előadó turnézik Oroszországban, Bulgáriában vagy akár Magyarországon. Nehéz teltházas koncertet csinálni, amire idősebbek is eljönnek.

– Akkoriban a magyar és a német zene kölcsönösen hatott egymásra, ti például feldolgoztátok az Omega, Gyöngyhajú lány (White Dove) című számát. Mit gondoltok, igaz még ez a tézis?

(elgondolkodik): Szerintem ma már nem beszélhetünk arról, hogy egy ország zenéje hat a másikéra, a zene manapság nagyon globális. A népzene például teljesen egy nemzet sajátja. Régen kevés előadó volt, ezért az emberek azt hallgatták, ami eljutott hozzájuk, de mit tudsz ma Malajzia népzenéjéről? Semmit. A popzene hatalmas teret hódított, talán túl nagyot is. Mindig imádtam a cigány-jazzt, például Jungle Reinhardt-ot. Amikor én nőttem fel, és tanultam gitározni, állandóan őt hallgattam, te meg már lehet, hogy nem is ismered…

– Időközben ti is felnőttetek, van olyan dal, amit ma másképp értelmeztek, mint 20 évvel ezelőtt?

M: Ohh, olyan ez, mint a srác esete, aki reggel felébred egy vadidegen lány mellett, és még a nevét sem tudja. Az évek során megtanulja, hogy még este felírja a csaj nevét egy cetlire! (nevet)

K: Jó péda erre a Wind of Change. Akkoriban a világ változóban volt, a hidegháború véget ért. Nézd meg, mi történik ma Egyiptomban, Líbiában, és a többi környező országban! Bár a dal szoros összeköttetésben áll azzal az időszakkal, ez a remény dala, ami ma is sokaknak erőt adhat egy békésebb világ eléréséhez…

– Manapság az internetnek köszönhetően bárkiből lehet előadó. Mi a véleményetek erről?

R: Bármi, ami arra készteti az embereket, hogy kreatívak és produktívak legyenek, pozitív. Mindennek van jó és rossz oldala, rajtad áll, hogy melyiket nézed. Itt van például Justin Bieber, ő a Youtube-nak köszönhetően lett híres! Felrakta a videóit, egyre többen nézték és bumm. Ennek árnyoldala is van. Ezek a zenészek nem együtt nőnek fel a karrierjükkel, mint ahogyan azt mi is tettük. Mi felkészültünk a sikerre, ma a legtöbbeknek erre nincs ideje, és nagyon hamar kiégnek.

– Sokak szerint a modern zene, a house, a techno rossz hatással van a fiatalokra. Rocksztárokként hogyan vélekedtek erről?

M: Minden generáció keresi a saját zenéjét. A legtöbb dalszöveg közel áll a semmihez. „I love you, all night long, I love you” és kész. Ez számomra elég sekélyes, de ha valaki el tud vonatkoztatni a szövegtől, a saját döntése, hogy miként élvezi. Ez tulajdonképpen szórakoztatás. A zene ütemekből áll, nincsenek benne melódiák vagy dalszöveg, csak hangos és dübörög, de el tudom képzelni, hogy valaki lemegy egy klubba, táncol és élvezi. Akkor meg miért ne…?

Vígh Anna

est.hu

Comentários no Facebook