Interjú

‘LOLA megkomolyodott?’ – interjú

By  | 

Lola mára felnőtt, és végérvényesen kilépett az eddigi „tinisztár” szerepéből, de megőrizte azt, amiért még tizenhat évesen megszerette a közönség. Hogy mit csinál most, és milyen tervei vannak – ezekről a témákról beszélgettünk vele.

Mivel telnek a napjaid?

Mostanában lényegében ugyanazzal foglalkozom, mint négy éve. Csak most annyi a változás, hogy megjelent a harmadik albumom, és már nem vagyok kimondottan tini-előadónak mondható. Nemrég közreműködőként részt vettem egy olyan dal felvételeiben, amely nem Lola dal, hanem egy DJ „project”. Egy barátom írta a dalt, én elénekeltem, és már leforgattuk a klipet hozzá. Ez már nem az a tinis, „ugri-bugris” zene, hanem picit felnőttesebb. Ez az első olyan produkció, amiben úgy veszek részt, hogy nem kimondottan rólam van szó. Lola-ként énekelek a számon, de teljesen más a stílus. Szerintem senki nem gondolta volna rólam, hogy én egyszer majd ilyet is fogok csinálni. Az én zeném nagyjából gitár-centrikus, és közelebb áll az élőzenéhez. Ez pedig, ezzel ellentétben már egy nagyon elektronikus valami.

Az a tény hogy már nem vagy tinielőadó, mennyire alakította át a rajongótáborodat?

Szerintem aki régebben szeretett, az most is meghallgatja, és most is szereti a dalokat.
Már az első lemezem után is voltak (amikor még nagyon gyerek voltam), és most is nagyon sokan vannak azok, akik elvárják, hogy legyek nagyon komoly. De az sem tudok lenni, mert általában jön nálam egy kattanás, és a színpadon is meg tudok „hülyülni”. Szerintem az a lényeg, hogy ahogy növök, és egyre idősebb vagyok, az én gondolataimat, és ötleteimet is jobban át tudom vinni a dalokba. Amikor tizenhat voltam, nagyon örültem annak, hogy mennyi emberrel dolgozhatok együtt. Akkor is meghallgatták, de most még inkább meghallgatják a véleményemet. Érdekli őket az, hogy hogy, vagy mit szeretnék csinálni. Ez most már teljesen más. Mostanában szerintem az előadók egyre több mindenbe beleszólhatnak. Az a kérdés pedig hogy „tini-nem tini?”…igen, sokak számára még mindig tizenhat vagyok (öt éve), bár huszonkettő leszek a nyáron – ami számomra is felfoghatatlan, de bizonyos dolgokban már én is észreveszem hogy idősebb vagyok.

Lehet tudni rólad azt, hogy elég magabiztosan, és önállóan nyilatkozol. Ez a képességed mennyire született, vagy tanult dolog?

Beszélni, és gondolkodni mindig is szerettem. A gondolataimat pedig szeretem megosztani az emberekkel. Suliban is inkább humán beállítottságú voltam, és imádtam írni. Talán annyiból van szerencsém, hogy nem úgy kezdtem, mint a legtöbb női előadó, hogy felfedezik, és azonnal beledobják a őket mély vízbe. Talán öt vagy hat éves koromtól már nagyon sokat énekeltem, és egyszer-kétszer gyerekkoromban is kellett már interjút adnom. Mire én színpadra kerültem mint Lola, már több mint tíz éve szerepeltem – és ez nagyon sokat segített. Persze, én is szoktam izgulni, de ezt meg kell tudni kezelni. Nem hiszem hogy nagyon különböznék a többiektől. Talán annyi, hogy bár fiatal vagyok, de kb. tíz évvel többet szerepeltem, és interjúztam mint a mostani énekes lányok vagy srácok, ami jót tett.

Kikkel dolgozol együtt? Értem ez alatt a zeneszerzőket, szövegírókat és persze az egyéb segítőket.

Négy vagy öt éve csinálom ezt a dolgot, és a csapat nagyjából azóta is ugyanaz. Azóta ugyanahhoz az irodához vagyok leszerződve, ez a második családom – amit néha nem annyira élveznek persze. Hogy kikkel dolgoztam együtt? Dolgoztam Rakonczai Viktorral, Szabó Z-vel, Major Eszterrel, vagy Molnár Tomival mint szövegíróval. Az első két lemezemnél Viktor volt a zeneszerző, a harmadikban Z, de most már nem is új lemezben gondolkodom, hanem dalokban. Most már bármi előfordulhat, bárki írhat számot nekem. Szerencsére most már szinte mindenkit ismerek a szakmában, és vagyok olyan szerencsés, hogy meg tudom velük beszélni hogy írjanak nekem egy dalt. Most, az új klipem megjelenése után ez a része fog következi a munkafolyamatoknak. Szerintem fontos az, hogy egy zeneszerző ismerje azt, akivel dolgozik.

A „Hallja meg a Világ” számodat az egyik leghíresebb magyar szövegíró, Orbán Tamás jegyzi. Vele dolgozol mostanában?

Vele akkor dolgoztam, és ez egy elég nehéz munkafolyamat volt, mert megvolt maga a dal, és a bemondást azt meg kell találni, és az nem egyszerű. Mindenki azt gondolja, hogy a popzene és a könnyűzene mennyire egyszerű, pedig ez olyan, hogy ha egy dal jó, akkor bármire át lehet hangszerelni. Vele nagyon szerettem dolgozni, eljött a stúdióba is. Az nagyon sokat számít hogy egy szövegíró ott van e, mert akkor érzem hogy tényleg fontos neki. Volt hogy még ott írt át sorokat. A „Hallja meg a Világ” az egy olyan szám volt, amire többen is írtak szöveget. Az övé annyira jó lett, és annyira illett ahhoz a dalhoz, hogy nem azt mondom hogy a többit el sem olvastuk, de majdnem. Nagyon sokan szeretik azt a dalt. Igen, nagyon tudja, hogy mit hová kell írni.

Mennyire veszel részt az összes, az énekléshez kapcsolódó dologban (színpadkép, zene, szöveg)?

Ha nem vennék részt abban hogy milyenek legyenek a táncok, az úgy szerintem nem működne. Négy éve ugyanannál az irodánál vagyok, szerintem ott is elvárják tőlem hogy minél önállóbb legyek, mert ott is az a cél, hogy ki merjek állni a véleményem mellett, és megmondjam, ha valami nem tetszik. Fotózáson, vagy akár egy dalnál. Muszáj hogy legyenek kreatív ötleteim. Most ugye majd kellenek új dalok, nagyon sokat szoktam nézelődni, új dalokat hallgatni, minden félét. Szeretnék azért picit rálátni a világra. Most már a negyedik énektanáromhoz járok, mert ugye mindenkitől tanul valami mást az ember. Szerintem muszáj hogy teljesen benne legyen az ember a dolgokban, mert nem egy bábú vagyok amit jobbra-balra irányíthatnak. Határozott vagyok e vagy sem? Ha egyedül lennék mint a kisujjam, akkor valószínűleg nem lennék ilyen határozott – de azért ez egy nagy csapat. E mellett próbálok „sulizni” is egy picit, hogy néha el tudjak ettől a világtól kicsit szakadni.

Említetted hogy több tanárhoz is jártál. Fontosnak tartod most is, hogy képezd a hangod?

Persze hogy fontos. Azt szokták mondani, főleg az én énektanárom, hogy ez olyan mint ha sportoló lennél. A nyarakat végig kell énekelni, és az nagyon kemény. Van úgy hogy naponta három fellépésem van. Akihez most járok, azzal a tanárral különböző gyakorlatokkal erősítjük a hangomat – és hát muszáj is erősíteni hogy bírja. És persze mindig van mit tanulni. És minél többet tanul az ember, annál inkább rájön az ember arra, hogy mindig van hová fejlődnie. Szeretek oda járni, nekem egy énektanár olyan mint egy pszichológus. Volt olyan, hogy otthon próbáltam egy dalt, és az istennek nem jött ki az a magas hang, és nem értettem hogy miért nem. Ezek után fél perc alatt elmagyarázta az énektanárom, és „meg volt”. Kell egy külső megerősítés is, mert lehet hogy egy hangszínről azt gondolom hogy jól áll, közben pedig nem.

A sulival kapcsolatban említetted hogy jársz valahová (ha jól tudjuk kommunikációt tanulsz), ez még mindig így van?

Jártam egy fősulira a BKF-re, de két hónap után valamiért úgy éreztem hogy oda nem kellene járnom. Most jelentkeztem egy másik suliba, azon belül nem kommunikációs, hanem teljesen más – vendéglátóipari és idegenforgalmi szakra. Azt gondoltam, hogy most olyan szakon szeretnék tanulni, aminek nincs semmi köze a művészetekhez.

Fontosnak tartod hogy legyen egy zenei világon kívüli szakmád is?

Fontosnak tartom. Egyrészt biztonságot is ad, másrészt tudni kell, hogy nekünk elég rendszertelen az életünk. Nyáron nagyon sok dolgunk van, télen pedig nincs annyi, és én nem szeretek otthon ülni, szeretem magam elfoglalni. Sokan a miatt furcsán néznek rám, hogy én nappalira szeretnék járni mint a többi diák. De ha belegondolok, tizedik óta (ami jó három éve volt) nem voltam már a saját korosztályommal a suliban. És én pedig ezt szeretném, szeretnék nappalira járni. Persze kérhetek egyéni tanrendet, de akkor is bejárhatok órákra ha szeretnék.

Sportolsz valamit?

Ma pl. korcsolyáztam, és táncoltam nagyon sokat. Kampányszerűen szoktam sportolni, ha egyszer rákattanok akkor egy hónapig nyomom, aztán fél évig semmi. Ha hazamegyek tesómhoz (egy-két hetente) akkor szintén szoktam, ilyenkor elmegyünk a konditerembe, ami jó, mert végigbeszélgetjük az egészet.

Visszatérve a zenére, szó volt róla hogy inkább dalokban gondolkodsz mint lemezekben, tudnál erről pár szót mondani?

Én azt szeretném, ha lennének olyan jó dalaim, amiket szeret a közönség. Számokat írni még megéri, de már egy egész lemezt összehozni, nem biztos. Haladni kellene a korral, ma már szinte az egész világ ebbe az irányba megy. Milyen dalokat szeretnék? Szeretek bulizni, de persze szeretem a komolyabb számokat is. Mindenképpen szeretnék táncolós-bulizós számokat is, ami az én korosztályomnak bejön. Persze lassú dalokat is szeretnék, minden félét. Már négy éve járom az országot, ilyenkor kell egy kis frissítés – már nagyon várom az új dalokat is. Stúdiózni, és klipet forgatni is nagyon szeretek. Régen mindig izgultam, most meg két óra alvás után is megyek, és én pörgök a legjobban.

-CsL-
music.hu

Comentários no Facebook