Jack Johnson kevésbé vidám témákról énekel új lemezén, amiből ennek ellenére továbbra is az életöröm árad.
A hawaii származású Jack Johnson neve kevésbé ismert hazánkban, noha
a gitáros-énekes már a negyedik lemezénél tart 2001-es debütálása óta.
Pedig egy rendkívül szimpatikus előadóról van szó, aki zenei karrierje
előtt szörfbajnokként szerzett magának hírnevet, később pedig a
szörfösökről forgatott dokumentumfilmjével.
A hazai
zenecsatornákon leginkább a Bajkeverő majom című rajzfilmhez készített
betétdala, és az ahhoz kapcsolódó animációs klip futott nagy sikerrel.
Negyedik,
Sleep Through The Static című korongja –szörfös hasonlattal élve - erős
hátszéllel indult: számos országban, köztük Angliában és az Egyesült
Államokban is az első helyen nyitott.
A korong zeneileg
ugyanazt a letisztult bluest hozza, mint a korábbi albumok, azonban
témaválasztását tekintve borongósabb elődjeinél. Johnsonra leginkább
unokatestvére halála volt hatással – és a korongot is neki ajánlja.
A
szerző saját szavaival élve: „Néhány dal a lemezen a gyerekcsinálásról
szól. Néhány a felnevelésükről. Néhány arról a világról, amiben
felnőnek majd, a háború és béke világáról, a gyűlöletről, időről és
térről.
Néhány dal pedig búcsú olyan emberektől, akiket szerettem.”
Az
összhatást mégsem tudták elrontani a néha negatívabb szövegek: továbbra
is az lehet a hallgató érzése, mintha a tengerparton üldögélne a
tábortűz mellett, körös-körül pedig a homokba felállított szörfdeszkák.
A lemez producere újra az első korongot is jegyző J.P. Plunier volt, aki Ben Harper oldalán dolgozott korábban.
Johnson
ezúttal többször használt elektromos gitárt, azonban kifinomult játéka
mit sem változott, mint ahogy megnyugtató énekstílusa sem. Ha már az
elektromosságról beszélünk, érdemes megjegyezni, hogy az egész lemezt
egy száz százalékig napenergiával üzemelt stúdióban vették fel.
Számos jól eltalált szerzeményt találunk az albumon, köztük az Angel, a What You Thougth You Need, vagy a Monsoon.
A
Sleep Through The Static nem váltja meg a világot, és nem sokban
különbözik Johnson korábbi lemezeitől. Mégis érdemes meghallgatni, mert
Jack pozitivitása, életöröme minden pillanatából sugárzik, még a
szomorúakból is.
Tizennégy dalban, Hawaiiból szeretettel.
- danubius.hu -
|